Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Radó Polikárp: A kereszténység küzdelme az ókori napkultusz ellen
298 RADÓ POLIKÁRP Julianus korából való Szent Efrém diákonus is. Az Apostata halála után kezdett mint hitszónok és tanító Edessában működni (363—373). Tudjuk, hogy Efrém Julianus ellen is írt költeményeket szír nyelven. Julianus napkultusza elleni lelkűiét csendül ki himnuszaiból, melyeket Krisztus születéséről írt : «Az őrültek, mikor a Napot tisztelték, ezzel éppen meggyalázták azt ; most ellenben, midőn elismerik, hogy a Nap a maga pályáján szolga s mikor az ő urát imádják, örüljenek a szolgák mindannyian, hogy szolgáknak vélik őket».1 Más őskeresztény írókkal egyetemben Efrém is szerdára, a hét 4. napjára teszi Krisztus születését, hiszen Krisztus az «Igazság Napja», a Napot pedig a hexaémeron szerint e napon teremtette Isten : «A negyedik nap egyedül a négy közül annak születését ünnepelje, aki negyedik napon a két világítót teremtette. Ezeket imádják a dőrék, s ezért teljesen elvakultak. Leszállóit azonban a világítóknak ura és mint a Nap, anyjának méhéből felénk ragyogott».1 2 Mily soká megmaradt a Nap iránti félő tisztelet, mutatja Aranyszájú szent János működése is. Nem győzi beszédeiben hangoztatni, hogy ámbár csodálatraméltó tulajdonságai vannak a Napnak, mégis teremtmény, tökéletlenségekkel telve. 387 nagyböjtjén az antiochiai népnek még így kellett beszélni : «Ha látod a felkelő Napot, csodáld alkotóját. Ha látod, amint elrejtőzik és láthatatlanná válik, tanuld meg belőle a természet gyenge voltát és ne imádd őt mint istent».3 Chrysostomus is bizonyos elégtétellel hívja fel a nép figyelmét arra, hogy Isten a Napot a negyedik napon teremtette, nehogy azt higgye, ő adta az első három napnak a világosságot.4 Julianus császár fentebb idézett beszédével szemben erélyesen hangoztatja, hogy a Napnak nincsen értelme.5 A Napnak sok tökéletlensége van ; így pl. a gyenge felhő elrejti.6 Éppen csak megemlítünk még egy-két adatot Keleten. Az Apostoli Konstituciók óvják a hívőket, hogy «nemcsak a bálványokra nem szabad esküdni, hanem a Napra és a holdra sem» : a IV. században ez tehát még a keresztények közt is szokás volt.7 Nemesios, emesai püspök a IV. század végén még mindig szükségesnek tartja hangoztatni, hogy Isten «maga nemcsak minden kényszeren kívül áll, hanem úr és teremtő is. . . Ő állapította meg a Napnak és a holdnak pályáját is, ezeket 1 Hymn, de natív. Christi 11, 10 (Th. J. Lamy, S. Ephraem Syri hymni et sermones II, Mecheln 1882, 447 s). 2 Hymn, de nativ. Christi VI, 7 (Lamy 2, 497 s). 3 Ad populum Antiochen. horn. 10, 4. 5 (Migne P. G. 49, 118): «Orav oőv iôrjç fj'/.iov àviayovra ûav/xaaov rov Arjfuovgyôv. 'Orav ïôyç avràv xgvnro- /xevov xai àqpaviÇôfievov, xarà/ia&e rfjç qwoewç rfjv âa&évEiav xai ftrj tiqoOxv- vrjarjç avràv cbç W». 4 In Genesim hom. 6, 3—5 (P. G. 53, 57—60). 6 Expos, in Ps. 4, 11 (P. G. 55, 57). 6 In Ephes. hom. 12, 2 (P. G. 62, 90 s). 7 Constit. Apóst. 5, 12 (F. X. Funk, Didascalia et Const. Apostol., Paderborn 1905, I, 267).
