Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gál Ferenc: Az emberi test dogmatikai értékelése Szent Pál leveleiben
26 GÁL FERENC volna; már pedig aki testének vet, testéből arat majd romlást is (Gál. 6,8). Kell tehát, hogy a testnek — legalább is, miután Jézus Krisztus megváltotta azt — valami más rendeltetése is legyen, ami kissé vigasztalóbb. 111. E második cél abban áll, hogy a megváltott és megigazult emberben a test a lélek eszközévé válik, éppen úgy, mint a kegyelem nélküli emberben a bűn rabja volt. A keresztség általi újjászületés semmi elítélnivalót, azaz semmi bűnt sem hagy hátra, hanem visszaadja az elvesztett kegyelmet, az embert Isten fiává teszi, azonban nem állítja vissza az eredeti ártatlanság kiváltságait.1 Megmarad a betegség és a halál, amelyek büntetés-jellegüknél fogva nem ellenkeznek az erkölcsi tökéletességgel, de megmaradnak — ha nem is előbbi erejükkel — a rendetlen érzéki kívánságok is. Szent Tamás szerint «natura humana licet per gratiam sanetur quantum ad mentem, remanet tamen in ea corruptio et infectio quantum ad carnem».1 2 A test részéről tehát a megigazulás után is két gát áll a lélek tevékenységének útjában : a rendetlen érzéki kívánságok és a szenvedés iránti fogékonyság. A rendetlen kívánságok azonban a trienti zsinat szerint nem ártanak azoknak, akik nem követik őket. A kegyelem segítséget nyújt megfékezésükre, s aki szabályszerűen harcol, az koszorút nyer.3 Nem valószínű, hogy a stimulus carnis, amiről az apostol panaszkodik, a concupiscentia erős rohama, de az bizonyos, hogy akár testi kísértés, akár testi betegség, a neki adott felelet mindenkinek szól : elég neked a kegyelem a test legyőzésére (Kor. II. 12, 9). A kérdés csak az, hogy a kegyelem személyes közreműködés hiányában nem lesz-e hiábavaló. Isten kegyelme azért jelent meg, hogy tagadjuk meg a világi vágyakat (Tit. 2, 12), aminek tudatában az apostol egyenesen harci felhívással buzdítja híveit a sötétség cselekedeteinek elhagyására : «Sanyargassátok testeteket, irtsátok ki a paráznaságot és a tisztátalanságot» (Kol. 3, 5). «Akik Krisztuséi, azok megfeszítették testüket a vétkekkel és kívánságokkal együtt (Gál. 5, 24). Sőt egyenesen vérig való ellenállást követel (Zsid. 12, 4), vagy átadja a testet az ördögnek, hogy a lélek megszabaduljon (1 Kor. 5, 5). Ő maga is ilyen példát ad : «Küzdők nemcsak a levegőt verdesve, hanem sanyargatom testemet és szolgaságra vetem» (1 Kor. 9, 27). Mindezek indítéka az a tudat, hogy többre vagyunk hivatva, nem vagyunk a test lekötelezettjei (Róm. 8, 12). Nincs itt valami a keleti testgyülöletből és megsemmisíteni- akarásból? Nincs. Saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és 1 Schütz : Miért nem adja vissza a keresztség az eredeti kiváltságokat? Lásd : Theologia, 4 (1937) 1. 3 Szent Tamás. I. II. q. 109. a. 9. a Sess. V. Decret, super pecc. orig. Denzinger-ß. 792.
