Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia

280

IRODALOM

LITERATUR — BULLETIN

Jobb is szerettük volna, ha a két részt nem egy kötetben adja, hanem külön- külön. A bölcseleti bevezető talán e címén még nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot a nagyközönség sorában, kritikája pedig a szakkörökben.

Erdey Ferenc.

Kozáky István: A haláltáncok története. Harmadik rész : A mai haláltánc. 87 táblával. A Magyar Történeti Múzeum kiadásában a Bibliotheca Humanitatis Historica sorozat VII. köteteként megjelent Budapesten, 1941 májusában. 4-r., 269 1.

A hatalmas mű első kötetével (1. Theologia IV. k., 82. skk. 11.) indult meg a föntebbi sorozat 1926-ban ; ez a kötet a legrégibb időktől a haláltáncok koráig, tehát a XIV—XV. századig foglalta össze a halál- és halottábrázolások történetét. A még hiányzó második kötet — melynek anyaga azonban szintén együtt van — folytatólagosan a XIV. század közepétől a XVI. századig terjed és ezen a koron belül az összes európai haláltáncok jelentős szöveg- és képváltozatait fogja tárgyalni. A jelen harmadik kötet a haláltáncoknak a XVI. századtól a mai napig megfigyelhető irodalmi és művészettörténeti jelenségeit gyűjti egybe és mint ilyen, magában is önálló műként olvasható és méltatható. Újkori anyagánál fogva ez a rész áll a mai ember érdeklődéséhez legközelebb s valóban helyenkint alig tudjuk a könyvet letenni, mikor a század- fordulónak s a mai időknek költői és festői műveit az újkori kiszélesedő haláltánc-fogalom világánál ismerteti. Akár Arany vagy Ady, akár Madách vagy Berde Mária, akár külföldi írók elemzését olvassuk, ismerősökét vagy újakét, mindig úgy érezzük, hogy kulcsot kapunk teljesebb megértésükhöz s a nem-szaktudós is megrendülve tapasztalja a halálmotívum örök emberi és művészi időszerűségét.

A kötet első fele a szerző 1925-i doktori értekezését tartalmazza, ez most jelenik meg első ízben nyomtatásban ; a könyv második, nagyobb felében, amely németnyelvű, a szerző már későbbi adatait is felhasználja és új megvilágításban akarja bemutatni az utolsó négy század német és magyar irodalmának haláltáncműveit s az itt található műfajok, formák és ábrázolási módok pontos meghatározására és megértetésére törekszik. A modern haláltánc műfajainak lényeges vonásai csíraszerűen már az ifjabb Holbeinnek, ennek a zseniális német festőnek haláltáncában megtalálhatók.

Míg tehát a középkorban csak három műfaj alakult ki : a halál-tánc, a halott-tánc és az ú. n. kísértet-haláltánc — ez utóbbi volt a német irodalom és művészet jellegzetes kifejezési formája — addig az újkor, Holbein jellegzetes vonásainak felhasználásával, sokkal többszerű haláltánc-műfajt tud felmutatni. Everyman-haláltánc, germán halott-tánc, allegorikus és történelmi részletképsorozat, «élet-tánc» és az általános emberi egyetemes haláltánc- felfogás — ezek azok az állomások, melyeket a mai haláltánc kifejlődésének folyamán a megvizsgált művek alapján meg lehet állapítani.

Azt is bemutatja a szerző, hogyan jött létre az «egyetemes haláltánc- fogalom» a XIX. században, miután már jóval előbb a barokkművészet is kísérletezett annak alkalmazásával, de csak a szimbolizmus közvetítésével ;