Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gál Ferenc: Az emberi test dogmatikai értékelése Szent Pál leveleiben
24 GÁL FERENC bűn egy másik, határozott bűn felé mutat, amelyik «egy ember által jött a világba», a lélektani viszony pedig abban, hogy a testben lakó bűn újabb, személyes bűnök forrása. Ádám az eredeti ártatlanság állapotában rendelkezett a megszentelő kegyelemmel, ment volt a haláltól és a rosszra való hajlamoktól (immunitas a concupiscentia). Ezek az ajándékok nemcsak az ő személyes kiváltságai voltak, hanem egyúttal az emberi természetéi is és ezért átszálltak volna mindazokra, akik az első embertől örökölték az emberi természetet. Mármost Ádám bűnének következtében mindezek a kiváltságok veszendőbe mentek ; nemcsak az ő számára, hanem az egész emberiségére, mert Ádámban mindenki vétkezett (Rom. 5, 12). A bűn közvetítője kétségkívül nem a lélek, hiszen az közvetlenül Isten kezéből kerül ki, nem is az anyagi test, hanem az emberi természet. Mégis egyedül a testet örököljük ősszüleinktől s a testen keresztül az emberi természetet, de csak a bűnnel megterhelt természetet. Ezért voltaképen a test emlékeztet Ádám szomorú örökségére. Ha olyan nyilvánvaló, hogy a testi származás nem ad többet, mint hogy szaporítja a «harag fiainak» tömegét, akkor a családfa elveszti minden vonzóerejét. Már nem Ábrahám test szerinti ivadékai az örökösök, hanem az ígéret fiai, akik a hitből születnek (Gál. 4, 23), ezért testükön sem kell semmiféle ismertető jelet hordaniok. A vérségi kötelék legföljebb csak a szeretet és az önfeláldozás indítéka lehet (Róm. 9, 3), de Isten országában semmi jogra sem tarthat igényt. S ez a tanítás ma is ugyanazzal az érvénnyel bír, mint kétezer évvel ezelőtt. A fajnak, vérnek tulajdoníthatunk értékeket s előnyben részesíthetjük őket földi dolgokban, de a kegyelem nagy tényei előtt mindezek nem számítanak. A test és a bűn pszichológiai viszonya nem az eredeti bűn felé mutat, hanem a személyes bűn felé. «A test a lélek ellen vágyakozik, a lélek pedig a test ellen ; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok» (Gál. 5, 17), azaz, amit jobb belátástok szerint akartok. Ez a széthúzás onnan van, hogy a «testben a bűn törvénye lakik», amit a lélek nem helyeselhet. A bűn törvényéből születnek a test cselekedetei : a paráznaság, tisztátalanság, bálványozás, ellenségeskedés, irigység, tobzódás stb. (Gál. 5, 19—21.) Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az így megszemélyesített test a konkrét emberi természetet jelöli, ahol azonban erkölcsi szempontból nem a lélek, hanem a test van túlsúlyban, amely a Szentlélek újjáteremtő munkája révén istenivé leendő lélek, nvevfia ellenlábasa. Akinek bensejében ez a helyzet, az nem szellemi, nvev/uarixog, hanem érzéki, ipvxixóg ember, aki nem fogja föl, ami Isten leikéé (I. Kor. 2, 14). Az apostol emberi módon szól a rómaiakhoz testük gyöngesége miatt (6, 19), mert lelkűk annyira a test szolgaságában van, hogy vagy akaratuk nem elég erős a súlyos parancs végrehajtására, vagy értelmük a lelki dolgok meg
