Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia

volna. A montanizmus legyőzésével a világtól való menekülés, a rajongó csoportokra hullás szírtjeit kerülte ki. Legyőzte a túlzó rigorizmust, mely a kereszténységet kevesek gyülekezetévé zsugorította volna össze s így biztosította a világra szóló küldetését, világegyházzá fejlődést.

Ily mélyre hatoló tárgyalását látva, fájlaljuk, hogy nem sikerült befejeznie az egész egyháztörténelmét s megírni a tervbevett dogmatörténetét.

Albert Ehrhard a katolikus történettudomány, de általában a teológia nagy munkásaként áll előttünk alkotásaiban. Mindig az igazságot kereste és hirdette és ezzel szeretett Egyházának akart szolgálni. A századforduló nagy harcainak hevében, a modern kérdések megoldási javaslatainál talán nem találta meg mindig a kellő szót, de jót akart és az idő sokban igazolta. Kényelmesebb lett volna számára a problémák elől elzárkózni, mint azok megoldásán fáradozni, de a pap, tudós, tanár hármas adottsága folytán kötelességének érezte az úttörést vállalni. Úgy érezte, hogy az Egyházat nem azok szeretik igazán, akik elzárkóznak az új tájékozódások elől, hanem akik hidat iparkodnak verni a tőle messzesodródott világhoz. Ebben az igyekezetében azt gondolta, mint annyi kiváló katolikus elme, hogy a krisztusi lényegért folyó harcban nem kell a mellékeshez amannak rovására is ragaszkodni. E küzdelmének végső eszméjeként mindig a nagy cél hevítette, közel hozni korát Krisztushoz.

Életének utolsó alkotása nemcsak hatalmas rendszerező munka, nemcsak a tudós összefoglalása kortársainak élete eredményeiről. Megszólal benne az egész életében szolgált eszmény igazáról meggyőződött katolikus hívő is, aki tényekkel hirdeti boldogan, diadalmasan : tudom, kinek hittem. Felséges hitvallás ez a katolicizmus krisztusi voltáról. Albert Ehrhard 78 éves munkás élete bizonyságtevés volt az Igazságról. Kovács Gádor.

Az utolsó évtized ókeresztény régészeti kutatásai

RÓlJlán kívül. (Folytatás.)* * 1 2

7. Ha az 1920-as években még egyes ókeresztény régészek panaszolták, hogy Afrikát illetőleg igen hiányos ismereteink vannak az emlékek terén, ma a helyzet már jóval vigasztalóbbnak mondható. Szakavatott kutatók egész gárdája dolgozott ugyanis azóta azon a vidéken, ahol Róma után Nyugaton az evangélium legkorábban és legsikeresebben terjedt. A legtágabb értelemben vett archeológia minden ága gyarapodott az afrikai kutatások által, de talán leginkább a bazilikára nézve szaporodtak a tanúságok és a hagiografia bővült legtöbb új adattal.2 Katakomba ugyan csak egy van

1 Az előző részt lásd Theologia 1940. (VII.) 4. sz. 363—367. old.

2 Gagé Jean : Église et reliquaire d’Afrique (Mélanges d’archéologie et d’histoire 1927, 103.) — Josi északafrikai ókeresztény bazilikák kryptáiról «ad ambulacro semicircolare» : Adun. 1928 máj. 6. (Riv. di arch, crist. 1928, 152.). — Delattre tudósítása különféle leletekről (u. o. 356.). - Inventaire

266 ARTNER EDGAR