Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia
264 KOVÁCS GÁBOR bevonását az egyházi feladatokba és az egyházi szervezetnek megfelelő kibővítését. A közvetlen évszázadok szokásától eltérő berendezkedés meg- okolásául figyelmeztet arra, hogy az Egyház élete nem mechanizmushoz hasonló, mely mindig ugyanazokat a formákat hozza létre, hanem az organizmushoz, melynek alkalmazkodnia kell új lét- és működésfeltételekhez (389—391 1). Ehrhard tudományos működésére a koronát nagy összefoglaló munkáival tette fel. Ezek az Egyház múltját kutató életének legérettebb gyümölcsei és egyúttal tanúbizonysága szellemi nagyságának is. Adathalmazokon túl nagy összefüggésekben látja az Egyház életét. Hosszú búvárkodás leszürő- dései ezek, amikor már az igazi mozgató erőket veszi észre, korok, küzdelmek, szereplő személyek legmélyebb jelentőségei tárulnak fel előtte. Ezen munkáinak még a stílusán is meglátszik, hogy tisztalátásból fakadó végeredményeket nyújt : világos, nyugodt, egyszerű, mint az igazság. Nem a vitán van a hangsúly, hanem a tények higgadt összegezésén. Így csak az ír, aki tisztán lát és meg van győződve igazságáról. Ilyen művei : «Das Mittelalter und seine kirchliche Entwickelung», «Die Kirche der Märtyrer». Utolsó éveiben egy nagy, teljes egyháztörténeten dolgozott : «Geschichte der Kirche im Wandel der Zeit» címen. Ebből két hatalmas kötet jelent meg. A legnagyobb értéke az első kötetnek van: «Urkirche und Frühkatholizismus», mely 313-ig tárgyalja az Egyház első korszakát. Végig vezet első századain, bölcsőjétől felszabadulásáig s tudományos biztonsággal igazolja, mit a racionalizmus tagadott, a kát. Egyház krisztusi eredetét. Vázolja kifejlődésének mozzanatait, a kezdetnek létért folyó harcait. A racionalista fejlődés-elmélettel szemben megállapítja, hogy a kereszténység nem különféle ókori szellemi áramlatok eredője, hanem alapjában Krisztus műve. «A kereszténység kezdete nem vész el az idők homályában, sem a legendák félhomályában, hanem a történelem teljes fényében áll. Jézus egy kultúrvilág fényében lépett fel. Hogy a názáreti Jézus, akitől az új vallási mozgalom kiindult és akinek nevét viselte, történelmi személy volt, a világtörténelem legbiztosabb tényei közé tartozik. Létezésének tagadását és napjainknak fenntartott ama kísérleteket, hogy őt mithosszá pecsételjék, a józan történelemtudomány egyértelműleg elvetette». (9. lap.) Az Egyházban két elem egyesül, isteni, mely örök, állandó és emberi, mely dinamikus, fejlődő időben és térben. Ennek megfelelőleg az őskereszténység nem teljesen kész keletkezése pillanatában. Három életstádiumban bontakozik ki, melyek fokozódó vonalban állanak egymás után. Nem ellentétesek, hanem kiegészítik, tökéletesítik egymást és pedig oly értelemben, hogy az Egyház hittartalmában és szervezetében egyaránt kezdettől meglevő organikusan fejlődik tovább. A jeruzsálemi egyházban benne van a világegyház magva. A három életstúdium gondviselésszerű munkása három apostol, Szent Péter, Pál és János. A zsidókereszténység az új világvallás első stádiuma. De ez csak kezdet.
