Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia
AZ UNIÓS MUNKA ÉS A TEOLÓGIA 259 pillanatban jelentéktelen, alig észrevehető árnyalatnak látszik csak, mégis amint a teológia története mutatja, ezeknek a kis árnyalatoknak is nagy jelentőségük lehet. Egészen másképen nyúl ehhez a misztériumhoz a latin, mint a görög. Amit az egyik elsősorban szemlél, azt a másik csak «in sensu obliquo», másodsorban figyeli. Az elme nem fogja át a Szentháromság hittitkát, hiszen az egy isteni természetet kell mind a három személynek tulajdonítani. Mármost ehhez a misztériumhoz kétféleképen nyúlhatnak : vagy elsősorban az egy isteni természetre irányítják a tekintetüket és csak «in obliquo» mélyednek el a három isteni személy szemlélésében, ez a latin és a skolasztikus módszer, vagy pedig egész lelkűkkel elsősorban, «in recto», a három személy megismerésének szentelik magukat és csak másodsorban, «in obliquo» veszik figyelembe a három isteni személy közös isteni természetét. Ez a keletiek eljárása. Vegyünk egy másik példát. Nézzük meg, hogy vélekedik az Egyházról a római katolikus és a disszidens teológia.1 Itt is két különböző szempontot találunk. A latin szellem könnyen hajlandó az Egyházat kizárólagosan jogi társaságként bemutatni, szereti a látható Egyházat kihangsúlyozni. Öntudattal beszél az Ecclesia militansról.1 2 A keletiek evvel szemben inkább az Egyház láthatatlan3 oldalát, a teremtményeknek az isteni életben való részvételét emelik ki. Ez a két különböző szempontból való meglátás valójában kiegészíti egymást. Önmagában egyik sem elég «katolikus». Önmagában mindegyik csak az egész, nagy keresztény igazság teljességének egyik szempontját dolgozza fel és hangsúlyozza ki. Ha pedig azt akarjuk, hogy a teológiánk igazán katolikus legyen, akkor egyik szempontot sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Különösen ma, amikor gyakran hallatszik fel a panasz : «... Zwischen den aus der Studienzeit mitgebrachten Begriffen und Thesen und der unmittelbaren Seelenarbeit lag oft ein großer Abgrund. «Schultheologie» schien uns in vielem nicht mehr handlich, zur reinem «Wissenschaft» geworden. Die Exegese etwa schien in Einleitungsfragen, Philologie und Bekämpfung liberaler Exegese aufzugehen. Die scholastische... Dogmatik mochte uns als subtile Philosophie über Offenbarungswahr1 Scepticky, u. o. 232f. 2 «Lorsque nous, catholiques, nous pensons à l’Eglise ou parlons d’elle, il s’agit le plus souvent pour nous de cette partie de l’Eglise qu’on nomme Eglise militante.» Scepticky, u. o. 233. o. 3 «Quant a l’Eglise, elle sera surtout, pour l’Orient, une descente de l’éternel dans le temps, de l’invisible dans le visible, le milieu de la transfiguration déifiante de l’humanité par les sacrements et le culte. L’essence de l’Eglise est la vie divine se dévoilant dans la vie des créatures ; c’est la déification de la créature par la force de l’Incarnation et de la Pentecôte.» M. J. Congar O. P., Chrétiens désunis, principes d’une «Oecuménisme» catholique, 1937, Paris, Unam Sanctam-sorozat, 1. kötet. 253. o. 17*
