Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gianone Egon: A Jézus-Szíve tisztelet új utakon
A JÉZUS SZIVE-TISZTELET ÚJ UTAKON 251 zelmi motívum dominál, az istenközelség «édessége» domborodik ki az őszinte misztikus hév sugallta imaformákban és énekekben. Ha az ezek mellett felburjánzott mesterkélt és érzelgős megnyilatkozásoktól1 el is tekintünk és csak a valódi értékeket vesszük figyelembe, a kialakulóban lévő modern embertípus jellegzetes vonásaival ezeket összevetve nem csodálkozhatunk Guardini és Jungmann megállapításain és mint kézenfekvő tényt vesszük tudomásul Lippert észrevételét, hogy ezek a formák, bármily tiszteletreméltóak legyenek is önmagukban, a ma emberében nem találnak már tüzet tápláló anyagra. Pedig a modern embert is megérinti a «nagy Szív»1 2 vonzása, csak éppen saját stílusában igyekszik azt megközelíteni. Minthogy a szubjektív meglátásból kiinduló formákkal mit sem tud kezdeni, a dogmatikát hozza előtérbe és abba akarja beleépíteni Jézus Szíve kultuszát. Az «Unus mediator Dei et hominum, homo Christus Jesus» (1. Tim 2, 5.) igazságot a misztikus Krisztusban látja megvalósulni,3 akinek a Szíve, a fizikai szív analógiája szerint, a titokzatos Test kegyelmi vérkeringésének középpontjaként áll előtte. A modern embernek ezt a beállítottságát méltányolta XI. Pius pápa, amikor új megvilágításba helyezte a Jézus Szíve-tiszteletet 1928-ban megjelent «Miserentissimus Redemptor» kezdetű enciklikájá- ban és az ezzel egyidejűleg megjelent új officiumban. Ennek központi gondolata : Krisztusnak a római katona lándzsájától megnyitott Szívéből, mint az «isteni bőség tárházából az irgalomnak és kegyelemnek patakja forrásozik, megnyitva a bűnös számára az üdvösség mentsvárát». (Praefatio.)4 Ezt a gondolatot fejezik ki az officiumban Szent Ágoston szavai is : «Amint az alvó Ádám oldalából teremtette az Úr az első asszonyt, hogy az első ember hitvestársává és minden élők anyjává legyen, úgy jött létre a keresztfán alvónak oldalából az ő jegyese, Krisztus halálából a világ élete». Az élet ajtaját nyitotta meg a lándzsa. «Innen áradnak az Egyház szentségei, amelyek nélkül az igazi életre nem léphet be senki, mint ahogyan a vízözön elől sem menekült élőlény, hacsak meg nem nyílt számára Noé bárkájának ajtaja.»5 Hippó nagy püspökének ezeket a gondolatait tükrözik vissza az officium 1 A Jézus Szívét ábrázoló képek és szobrok — néha még templomainkban is — sajnos túlnyomórészt kifogásolhatók ebből a szempontból. Még templomi népénekeink közül sem tűntek el mindenütt a mesterkélt és érzelgős darabok (Jézus Szíve, szeretlek én .. . stb.), amelyek semmiképen sem alkalmasak komoly áhítat keltésére. 2 Prohászka 0. : Soliloquia, Ö. M. XXIV. 110. 3 V. ö. : Jürgensmeier i. m. 316. 4 V. ö. : Krisztus király ünnepének vesperásában a himnuszt : «Diraque fusum cuspide Cor igne flagrans exhibes ... fundens salutem filii transverberato pectore». 5 Tr. 120. in Joan. 2—3. — Feria IV. in Oct. Ss. C. J. Noct. III.
