Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Meszlényi Antal: Kánoni látogatás a kassai jezsuita egyetemen
232 MESZLÉNYI ANTAL volt, a maga igazának a győzelmét látta. Öröme azonban korai volt, mivel a következő napon újabb üzenetet kapott a püspöktől s ebben már azt jelezte, hogy a nyomdát és az egyetemet is felülvizsgálja és szenvedélyes hangon követelte, hogy a feltett kérdésekre az írásbeli feleleteket megkapja. Prileszky ebből láthatta, hogy a dolognak fele sem tréfa s ezért aug. 8-án személyesen kereste fel a püspököt, hogy megengesztelje. Mint bevallja, sokáig kellett várakoznia, míg a püspök maga elé bocsátotta. Alázattal bocsánatot kért tőle, ha netán szóval, vagy cselekedettel akaratlanul is megbántotta volna. A püspököt a kenetes szavak nem ingatták meg. Heves szemrehányást tett a rektornak, hálátlansággal vádolta az egyetemalapító püspökkel és sajátmagával szemben, mint a pater és rendje jóakarójával. Azt is a szemére vetette, hogy az összes szerzetesrendek közt egy sincs, amelyik úgy szembe merne helyezkedni az egyházkormányzattal, mint éppen a Jézustársaság. Elég világosan a tudomására adta, hogy egyházi fényi-* tékkel sújtja, ha a kért feleleteket nem bocsátja rendelkezésére s meg nem engedi az említett intézmények hivatalos látogatását.1 Prileszky feje felett tehát összesűrűsödtek a vészfellegek. Amilyen keményen állta a posztot eddig, épúgy megingott Iába most. Mint írta : emlékezetemben felújultak Barkóczy püspök haragjának P. Kunicsra szóródó nyilai s ezek a mostani püspöknél még veszedelmesebbeknek mutatkoztak. Úgy gondoltam, hogy senki sem kívánhatja tőlem azt a lehetetlenséget, hogy mint kiközösített tűnjek el, vagy pedig kitéve hírnevemet a becstelenségnek hátamat tartsam a nyilvános megdorgá- lásra. Engedtem tehát az erőszaknak, miután a püspök hangoztatta, hogy ő nemcsak a legmagasabb királyi védelem alatt kezdte meg és folytatja egyházmegyéjének a vizitálását, hanem különleges megbízatást is kapott az alapítványi javak és ezek jövedelmének az ellenőrzésére s nem tűri, hogy ezt a jogát bárki is kétségbe merje vonni, így tehát megígértem, hogy írásban is megadom a kért felvilágosításokat. Ezt hallva, a püspök haragja tüstént megenyhült és szelídre változott tekintettel székkel kínált meg s kb. fél óra hosszat a legbarátságosabb hangon beszélt velem különböző dolgokról.1 2 Amit a rektor megígért, azt teljesítette s aug. 10-én átadta az írásos feleletét, egyben azt is jelezte P. Hämerlnek, hogyha jön, illő tisztelettel fogadja, nehogy ellenkező esetben valami nagyobb bajt zúdítson magára és rendjére. Másképen cselekedett, mint ahogy azt meggyőződése diktálta. Bensejében meg volt győződve s ennek levelében hangot is adott, hogy Esterházynak nem lehet különleges felhatalmazása a nyomda és az egyetem felülvizsgálására. Az általa hangoztatott felhatalmazás nem lehetett más, mint a Helytartótanács egyik 1 Orsz. Lvltr. : u. o. 2 Orsz. Lvltr. : u. o.
