Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Meszlényi Antal: Kánoni látogatás a kassai jezsuita egyetemen
KÁNONI LÁTOGATÁS A KASSAI JEZSUITA EGYETEMEN 227 Prileszky a további okfejtésben nem tagadja, hogy a nevezett zsinat1 a dogmatikus könyvek cenzúrázását a püspökökre bízta, de azzal a megszorítással, hogy még itt is bizonyos jogok megilletik a kát. egyetemek teológiai fakultásait.1 2 Az sem kétséges, hogy ezt a jogot elsősorban a pápák birtokolják, ők pedig szabadon gyakoroltatják azokkal, kiket erre a feladatra kiválasztottak. Ilyen alapon neveztettek ki nem püspöki méltóságú cenzorok Bécsben és Pozsonyban, viszont ők ilynemű jogukat megosztották a gráci és nagyszombati egyetemek teológiai fakultás kancelláraival. Ugyancsak az ő hallgatólagos beleegyezésükkel, mint az egyetemeket kimondottan megillető kiváltság alapján gyakorolta a cenzori tisztséget a kassai kancellár is a nyomda felállításától kezdve. Erre vonatkozólag, bár nem találtam meg a Helytartótanácsnak a kassai kollégium rektorához 1754 január 10-én kelt eredeti leiratát, de megvan ennek a másolata, melyet ugyanekkor a városi tanácshoz intézett. Ennek ellenére Kegyelmességed elődje ugyanezen év február 6-án felszólítást intézett Hávor János rektorhoz, melyben követelte a teológiai könyvekre nézve a saját illetékességének az elismertetését és sürgette, hogy ezentúl az összes hittani könyveket Egerbe küldesse felülvizsgálás végett. Erre következett május 20-án a Helytartótanács egyik újabb leirata az említett rektorhoz, melyben tudomásul adja, hogy a Felség végérvényesen felmenti a kassai nyomdát, hogy a kiadásra kerülő teológiai munkákat Bécsbe, vagy Pozsonyba küldje, mielőtt azokat megjelentetné s csupán azt kívánja, hogy az illetékesek cenzúrázzák meg, mielőtt nyomás alá kerülnének s a kész példányokból terjesszenek fel hármat a Helytartótanácshoz. Miután e legmagasabb felmentvény említést sem tesz a püspök által eszközlendő cenzúráról, Barkóczy elállt előbbi kísérletétől s a nyomda megmaradhatott korábbi gyakorlata mellett. Ezek után, ha Excellenciád magára akarja venni e gondot, nem ellenkezünk, csupán azt kérjük alázattal, hogy a királyi Felség példája szerint, főképen idő és költség megtakarítása végett ne kívánja, hogy a szóban forgó munkákat Egerbe küldjük, hanem itt, helyben bízzon meg valakit, aki nevében a cenzúrázást elvégezze. Végül az egyetemre nézve még a következő megfontolandó dolgok jutnak eszembe, miket Excellenciád bölcs ítélete elé terjesztek. Először is az egyetemet a boldog emlékezetű Kisdy Benedek alapította s a Jézustársaságnak oly feltétellel adta át, hogy utódainak, a mindenkori egri püspököknek, vagy széküresedés esetén az egri káptalannak semmi más beleszólási joguk ne legyen, mint amit az általános jog a helyi ordináriusoknak biztosít. Az egyházjog pedig nézetem szerint sohasem adta meg a püspököknek az egyetemek kánoni meglátogatása 1 Trid. Sess. 4. 2 U. o. Reg. 2—3. 15*
