Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Török Jenő: A vatikáni zsinat és a magyar közvélemény
A VATIKÁNI ZSINAT ÉS A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNY 211 bentlakó tévedhetetlenséget1 hirdető s ennek körét túlzóan kiszélesítő neoultramontdnok. A vatikáni zsinat jelentőségét abban látja a legújabb egyháztörténetírás, hogy a Bellarmintól megfogalmazott és Rómában azóta állandóan hirdetett tant tette meg kizárólagosan jogosult katolikus tanítássá s a vele ellenkező gallikán, ultraliberális stb. tanokat, mint eretnektanítást az egyházból végleg kiküszöbölte. A világ liberális közvéleménye a szembenálló irányok küzdelmében a gallikán, ultraliberális felfogás hirdetői mellett foglalt állást. Hiszen az államot laicizáló, az egyház befolyását háttérbeszorító törekvéseik számára keresve sem találhattak volna jobb szövetségest a «pápai abszolutizmus», a «hildebrandi hierokrácia» esküdt ellenségeinél. Döllin- ger írásai évtizedeken át az egyházellenes támadások gazdag fegyvertárai. Természetes, hogy a zsinati ellenzék sorai közt szereplő liberáliskatolikusok felé is rokonszenvvel fordult a külső liberális közvélemény — de ez gyűlölködéssé változott azokkal szemben, akik végül is elfogadták a dogmát. Mielőtt a magyar közvélemény rajzához fognánk, mint egyetemesen jellemző kor- és kórtünetet kell kiemelnünk azt az egyházi vonatkozásban is jelentkező laikus, profán szemléletet, amely ellenzéki zsinati atyák állásfoglalásában éppúgy jelentkezik, mint a külső liberális közvélemény megnyilvánulásaiban. Ebből fakadnak azok a sajátságos laiko-liberális elképzelések és kritikák, amelyek az Egyház spirituális jellege és hagyományokban gyökerező adottságai előtt értetlenül állva a maguk profán elképzeléseit, politikai analógiákat igyekeztek az egyházba becsempészni, illetőleg ilyen formák hiányát kifogásolták. Innen az évenkint tartandó egyetemes zsinatok indítványozása ; innen az a felfogás, amely a zsinaton a püspökökben híveik képviselőit látja, akiknek küldőik felfogását kell vallaniok ; innen a címzetes püspökök és apostoli vikáriusoknak, mint «megbízók nélküli, kinevezett tagoknak» sérelmezése ; innen a pápa jelenlétének kifogásolása, amely megfosztja a zsinatot törvényhozó hatalmától és i. t. Jellemző a külső liberális közvélemény értetlenségére a Débats megjegyzése, amelyet a Szabad Egyház is átvett : «A többség magatartása különös, amennyiben ott is mutatkozik a vágy a felvilágosultaknál támaszt keresni, különben alig hihető, hogy a szentatyákat a világ minden részéből egyedül a hit és igazság felkeresése gyűjtötte volna egybe».2 A liberális elképzelés a vatikáni zsinaton megjelent atyák 750 főnyi imponáló serege előtt csodálkozva áll meg s mivel a vallási indítékokat értetlenségében jelentékteleneknek tartja, szükségszerűen feltételez más, profán indítékokat. * * * 1 infallibilitas inhaerens. a Szabad Egyház, 1870. jan. 20. 14*
