Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 203 igazságos büntetését kéri ellenségeire, Szent Pál pedig e versekben az evangéliummal szemben megátalkodott zsidók sorsának tipikusan megjövendölt leírását látja. Valószínű, hogy a 69. zsoltár az újszövetség korában — legalább a keresztények között — messiási értelmezést nyert. A 11. vers ismét Móz. V. 32, 21-nek következményes értelmét vonja le. De míg 10, 19-ben ebből az ószövetségi részletből Szent Pál arra következtetett, hogy a pogányok megtérése Izraelt is jobb belátásra és az evangélium elfogadására fogja serkenteni, itt arról van szó, hogy éppen a zsidók megátalkodottsága lett üdvösségévé a pogányoknak, hogy őket nemes versengésre buzdítsa. Egyúttal igen komoly intelmet ad a megtért pogányoknak : ne bízzák el magukat, ne nézzék le a zsidó népet, mert a zsidóság a nemes olajfatörzs, amelybe ők, a vad ágak beojttattak. Ha az Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, félő, hogy a vad ágaknak sem fog megkegyelmezni, ha ezek elbizakodnak. Viszont ha a természetes ágak (a zsidók) felhagynak hitetlenségükkel, ők is újra beojttatnak. Az Isten hatalmának nincsenek korlátjai ! (12—24.) Ezekkel a gondolatokkal Szent Pál útját egyengeti a Rómaiakhoz írt levél nagy eszchatologikus jövendölésének : Izrael népe is mint az egész egykori választott nép fel fogja ismerni Jézusban a világ Üdvözítőjét. Vaksága csak részlegesen következett be, addig, amíg a pogányok egyetemessége be nem lép az egyházba ; akkor majd az egész Izrael is üdvözül (25—26.). Ezt, az üdvösség történetében oly vigasztaló igazságot Szent Pál ismét két ószövetségi helynek a szavaival fejezi ki. 11, 266—27-ben xaûwç yéyqajcxai bevezetéssel valószínűleg az íz. 59, 20. és 27, 9-ben olvasható prófétai helyeket csoportosította emlékezet szerint. 26» — 27° = íz. 59, 20 ; 21b = íz. 27, 9. 26* «Eljő a Szabadító Sionból, Elhárítja a gonoszságokat Jákobtól. 27ű És ez lesz velük a szövetségem, 21b Amikor majd elveszem bűneiket. Az Alexandriai fordítás megegyezik a héber szöveggel. Szent Pál elhagyja a mondatot bevezető xaí kötőszót és ivexev Eeuóv helyett ex Euóv-t mond, hogy kidomborítsa az Úr Jézusnak a választott nép kebeléből való eredetét és Sionhoz való viszonyát. Izaiás szövege (59, 20.) messiási hely, amelyben összeolvad a megszabadulás és a bűnbocsánat gondolata. A zsidó hagyomány is messiásinak tekintette ezt a helyet, mint azt Sanhedrin 98a bizonyítja. íz. 27, 9. szintén a zsidó nép megtéréséről beszél. Szent Pál itt â/Âagxiaç-t (többes szám) mond a LXX-ben olvasható áfiagxíav (egyes szám) helyett, mert nemcsak Jákob népének hajdani bálványozásáról beszél, mint Izaiás próféta. Az apostol a messiási korra vonatkozó prófétai helyeket arra magyarázza, hogy Izrael végre megtér Krisztus egyházába. Ezt a tanítását a 28—32. versben egyre inkább emelkedő szavakba önti : a zsidók az evangélium
