Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
202 PATAKY ARNOLD fordítás szerint Jahve e szavakat parancsképpen Illéshez intézi. Szent Pál rfj BáaX-t mond, mert a zsidók a bya név helyett gyakran n»3-et (gyalázat) olvastak, ennek a héberben nőnemű kifejezésnek pedig a görögben is nőnemű aiaxvvr] szó felel meg (v. ö. LXX Kir. III. 18, 25.). Ha Illés idejében, a gonosz Ácháb uralkodása alatt mégis volt Izraelben hétezer, Jahvéhoz hű férfiú, aki nem imádta Báált, ennek oka az ószövetségi felfogás szerint csak az lehetett, hogy őket az Úr kiválasztotta a maga számára. Ezek a férfiak élő zálogai voltak annak a vigasztaló isteni Ígéretnek, hogy Jahve szemében Izrael továbbra is a választott nép marad. Szent Pál e férfiakat típusokká teszi, a Krisztushoz megtérő Izrael típusaivá, ezeknek isteni kiválasztásában pedig annak a zálogát látja, hogy az Isten az ő korának Krisztus iránt hitetlen zsidó népét szintén nem vetette el véglegesen. A hitetlen zsidók szomorú helyzetét az apostol több szentírási helynek az összeolvasztásával jellemzi. A 8. vers az emberi szerzők megnevezése nélkül xaftcuieq yéyqcmrai bevezetéssel összeköti íz. 29,10; 6, 9. és Móz. V. 29, 3 (LXX : 29, 4.)-t, a 9. vers pedig xai Aaveíd Xéyei bevezetéssel Zsolt. 69, 23. 24-et idézi : 8. «... amint írva vagyon : Az Isten az aléltság lelkét adta nekik, Szemeket, hogy ne lássanak, Füleket, hogy ne halljanak, mind a mai napig.» 9. Dávid is azt mondja: «Legyen asztaluk tőrré és csapdává, Botránkozássá és megtorlássá. Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, Görbítsd meg mindenkor hátukat.» A 8. vers idézetei igen szabadok, csak értelem szerint követik mind a héber szöveget, mind az Alexandriai fordítást. Izaiás próféta is, Mózes is a saját bűnös kortársairól beszél, Szent Pál azonban a ëcoç rfjç arj/j,EQov rnuégaç szavakkal arra mutat reá, hogy a zsidók megátalko- dottsága az ő kortársaiban is folytatódik, de az Isten megszabadító tervei is állandóan ugyanazok maradnak. Szent Pál valószínűleg accommodatio per extensionem magyarázattal él ; mivel azonban íz. 6, 13. ugyanabban a szövegösszefüggésben a megmaradó «szent sarjadék»-ról is beszél, lehetséges, hogy Izraelnek hajdani megátalkodottjaiban a saját megátalkodott kortársainak az előképét is látja, akiknek csak csekély töredéke (éppen a «szent sarjadék»), tért meg az Úr Jézushoz. A 9. vers szinte szószerint megegyezik Zsolt. 69, 23. 24. héber és Hetvenes szövegével ; Szent Pál csak a xai siç ftíjgav szavakat szúrta bele a vers első részébe. Az utolsó verssor a héber szöveg szerint így hangzik: «És veséjüket állandóan remegtesd meg». A zsoltáros az Isten
