Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 17 elvétetik szívéről a lepel és a zsidóság is felismeri, hogy az ószövetségi törvénynek az volt a feladata, hogy Jézus Krisztusra készítse elő a világot. Szent Pál tehát az ószövetségnek e történeti eseményében az ő saját kortársaira vonatkozó előképet lát : a Mózes arcát betakaró lepel találó szimbóluma annak az elvakultságnak, amely a zsidóságot megakadályozza Krisztus evangéliumának, az ő tanítása fényének a felismerésében.1 4, 13. xaxà ró ysygafi/uévov bevezetéssel szószerint és betííszerint idézi Zsolt. 116, 10. szavait : «Hittem, azért szólottám». A hit a szöveg- összefüggés szerint e helyen, épúgy, mint az idézett zsoltárban, a reményt és a bizodalmát jelenti. A zsoltáros bízik az Úrban, hogy őt kétségbeejtő helyzetéből is ki fogja szabadítani ; épúgy az apostol a földi élet szenvedései és áldozatai után teljes bizalommal várja az Istentől jövő feltámasztást és az Úr Jézussal való megdicsőítést. 6, 2-ben Szent Pál Myei yaQ bevezetéssel íz. 49, 8. szavait idézi : «(Nekem) tetsző időben meghallgatlak téged, S az üdvösség napján megsegítlek téged ;» majd így kiált fel : «Ime, most van a kellő idő ! íme most van az üdvösség napja !» Az idézés szószerint megegyezik az Alexandriai fordítással, mely híven visszaadja a héber szöveget. A próféta a babiloni fogságból való megszabadulás idejét mondja az Istennek tetsző időnek (fan n?) és az üdvösség napjának. Ez a szabadulás előképe volt annak a nagy lelki szabadulásnak, amelyet a Messiás az egész emberiségnek elhozott. Szent Pál tipikus és következményes értelemben a korintusi híveknek adott kegyelemidőre vonatkoztatja azt, amit az ószövetségi próféta a babiloni fogságból való szabadulás idejéről mondott. 6, 11. szavai (rj y.aobía rjfiwv nenXáTWTai, — «a mi szívünk kitárult») teljesen megegyeznek Zsolt. 119, 32. második részének a kifejezéseivel, de a két gondolat nem ugyanaz. Szent Pál az ő mélységes szereteté- ről beszél, amelyet korintusi lelkigyermekei iránt érez, a zsoltáros pedig azt mondja, hogy Ő az Úr parancsainak az útján fut, mert szívét az Isten kitágítja, — azaz bátorítja. Az apostol a zsoltár szavaival a saját érzelmeit fejezi ki. 6, 16—18. több ószövetségi helynek az összefűzése, xa&œç elnev ó êeôç őri bevezetéssel. Ez a külső alak erősen emlékeztet a rabbinikus charaz-formára. 16. «Köztük fogok lakozni és közöttük járni, És én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 1 A mózesi törvényre vonatkozó tanítását az apostol a Galatákhoz és » Rómaiakhoz Irt leveleiben fejti ki terjedelmesen. Theologia. 2
