Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 195 râ> Mcovoeï yàq Aéyei bevezetéssel : «Kegyelmezek (êAerjoco) annak, akinek irgalmazok.» Az idézett hely Móz. II. 33, 19-cel szószerint megegyezik az Alexandriai fordítás szövege szerint ; a héber szövegnek azonban inkább a praesens ideje felelne meg a görög szövegnek két futuruma helyett. Ha valaki hivatkozhatott volna a saját érdemeire az Isten előtt, akkor bizonyára Mózes tehette volna ezt meg ; és íme, éppen őneki mondja az Úr, hogy az irgalom és a kegyelem az ő isteni jóságának a következménye ! Nem azon múlik, aki akar vagy törtet, hanem a könyörülő Istenen (16. v.) ! Azonban az Isten terveit senki sem keresztezheti, sőt akarva, nem akarva mindenki megdicsőíti az Isten hatalmát. Ennek igazolására Szent Pál a 17. versben Myei yág rj ygacpf] rő> 0agacj őri bevezetéssel a Móz. II. 9, 16-ban szereplő fáraóra hivatkozik, akinek a példája megmutatja, hogy az Istennek senki sem állhat ellen. Szent Pál a következő formában idézi az ószövetségi szöveget : «Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem világszerte dicsőíttessék.» Az apostol erre a gondolatra helyezi a hangsúlyt : a fáraó megátalkodása csak eszközül szolgált az Isten megdicsőítésére. Az idézet nehány helyen eltér az Alexandriai fordítástól. Szent Pál a LXX-ban olvasható ëvexev rovrov helyett eiç rá avró-t mond, tehát még nyomatékosabban kiemeli a célt, és é^yeiQÚ ere—t ír a LXX-ban olvasható ôierrjoriêrjç helyett, tehát e helyen inkább a héber szöveget követi : ïprç'rçasn. A rrjv övva/iív fxov olvasással Szent Pál a LXX A kódexében álló szöveghez csatlakozik, holott a legtöbb LXX-kódexben rr/v layvv juov olvasható. Támasztottalak téged : szerepet adtam neked a történelemben. Az idézett vers értelme a következő. A fáraó azt hitte, hogy ellenállhat az Istennek ; nem akart belépni az Isten terveibe és fogalma sem volt arról, hogy ő az Úr szándéka szerint mégis az Isten eszközévé lett, és az Úr éppen őrajta megmutatta, mily könnyen diadalmaskodik az isteni hatalom minden emberi erő felett ! Az Isten a fáraót mindama lelkek típusává akarta tenni, akik az ő akaratának ellenszegülnek. A 18. vers folytatja ezt a gondolatot, megtartva a Móz. II. 4, 21 ; 7, 3 ; 9, 12-ben olvasható axkrjQvvei (megkeményíti) kifejezést. A fáraó ellenszegült az Isten akaratának ; ennek rettenetes következménye és isteni büntetése volt a megátalkodás. Ugyanezt a gondolatot megtaláljuk e levélnek két más helyén is. 1, 21. skk. versekben Szent Pál azt mondja, hogy mivel a pogányok a természetes ész világánál nem ismerték meg az igaz Istent, és a saját kevély bölcseségükre támaszkodva szégyenletes bálványozásba süllyedtek, az Isten őket büntetésül átengedte az érzékiség legförtelmesebb és leg- megalázóbb bűneinek. Más szóval : a bálványozás bűnei miatt büntetésül az Úr elvonta tőlük kegyelmeit, amelyek őket a tisztátalanság gyalázatos bűneitől visszatarthatták volna. — 11, 8-ban az apostol szintén ezt a gondolatot fejezi ki : mivel a zsidók megkeményítették szívüket Krisztus tanításával szemben, az Isten őket a megátalkodott13*
