Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
184 IRODALOM — LITERATUR BULLETIN e. ny. r. t.) Budapest. A Szent István-Társulat főbizománya. 1941. 8°. 260 I. Ára 8.— P, kötve 10,— P. Olvasóink előtt e munka néhány részlete ismeretes legutóbbi (1940.) évfolyamunk 1—IV. számaiból. Ezek a közlemények most bővítve és kiegészítve testes könyvként jelentek meg. Egészen modern, egészen aktuális kérdésekkel foglalkozik a könyv. Kérdésekkel, melyek beletartoznak nemcsak a kánonjogba, hanem az állami vallásügyi jogba is. Egyházjogi ismeretekkel épúgy felszerelve kell lennie annak, ki e kérdésekhez nyúl, mint világi jogiakkal. És mindjárt elöljáróban elmondhatjuk, hogy Móra Mihály valóban rendelkezik mind kánonjogi, mind világi jogi ismeretekkel. Egészen szokatlan tanultsággal, a vonatkozó irodalom tökéletes felhasználásával, éles jogászi boncolókéssel, igazán széles távlatok felvételével, sok-sok részletkérdésnek a problémakör szerteágazó összefüggéseinek feltárásával dolgozza fel tárgyát. A könyv három részre tagozódik. Az első az egyházi adójogba bevezetésül szolgáló elő- és alapfogalmakat ismerteti. Szó van itt az egyházi adónak és egyik alfajának, az egyházközségi adónak fogalmáról, mindkettőnek az illetéktől és önkéntes adománytól való különbözőségéről, az Egyház adóztatási jogosultságáról egyházi és magyar állami jog szerint, az egyházközségi adó szubszidiárius jellegéről, az állami beavatkozás köréről, a modern egyház- községi adóztatás elveiről. Ezen első rész tartalmának ilyetén rövid összefoglalása azonban nem is sejteti a részletkérdéseknek azt a gazdagságát, mellyel a könyvben találkozunk. Ilyen részletkérdés — hogy csak egy-kettőt említsünk — az alsópapság hagyatékából meghatározott egyházi célok javára szóló köteles hagyomány jogi természetének, az egyházközségi adók együttes kezelésének, a párbérnek az egyházi adóügyben való helyzetének kérdése stb., stb. A második rész az egyházközség alapvető kérdéseivel foglalkozik. Egészen fiatal intézmény az egyházközség, melynek nem egy még tisztázatlan kérdését mély tudományossággal világítja meg a szerző. Először — a jogösszehasonlítás és téves nézetek eloszlatása okából — a protestáns egyház- alkotmány-jogról s annak keretében a protestáns egyházközség fogalmával ismerkedünk meg, hogy ebből is láthassuk, milyen nem lehet a katolikus egyházközség. Még jobban megtudjuk azt a kát. Egyház alkotmányának ismertetéséből, melynek során bemutatja a szerző a klerikusok és laikusok egyházi jogállását, a két rendnek isteni jogon alapuló különbözőségét és minden különbözőség mellett is lehetséges áthidalását. Azután szó van a plébániáról, a plébániai erkölcsi személyekről, melyek közt a ius commune szerint a hívek összessége nem foglal helyet, továbbá az egyházközségről, jogalapjáról, jogköréről, jogi jellegéről, a helyi egyház többi intézményéhez való viszonylatáról, nevezetesen a plébániától való különbözőségéről, az egyházközségi vagyonról. Mindezen kérdések tárgyalása közben az alapkérdéssel közelebbről-távo- labbról összefüggő részletkérdéseknek egész sorára bukkanunk. Ilyen pl. a iurisdictio kánonjogi értelme, van-e jognélküli egyháztagság, milyen jelen
