Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
168 KONTOR LAJOS címet, amilyennel a francia, a spanyol és a magyar uralkodó dicsekedhetik, mire ő azt felelte, hogy cselekedeteivel és nem címekkel akarja kimutatni, hogy ő az Egyház legengedelmesebb fia. Később a «Fidelissimo» elmet adta XIV. Benedek pápa 1748 december 23-án kelt bullájával V. János királynak és utódainak. A nyugodt fejlődést megakasztotta a portugál forradalom 1910-ben. Az új kormány 1911 április 20-án az állam és az Egyház szétválasztásáról szóló törvényével megtagadta a katolikus Egyháznak a tulajdonhoz való jogát, a tanítás szabadságát, az összes egyházi épületeket és javakat államosította s eltörölte a szerzetesrendeket és kongregációkat. 1917 december 5-én a köztársaság elnökévé a mérsékelt Pais Sidonio-t választották meg, s az ő kormánya helyreállította a diplomáciai viszonyt a Szentszék és Portugália között. 1926-ban a parlamentarizmus elleni mozgalom tekintélyi kormányt hozott De Fragoso Carmona generális elnöklete alatt s mellette előkelő pozíciót szerzett Salazar. Ezekben az esztendőkben, pontosan 1928 április 15-én és 1929 április 1-én, Portugália a Szentszékkel két megegyezést kötött, amelyek az indiai egyházmegyék határait, továbbá az indiai püspökök kinevezését s az 1857. és az 1886. évi konkordátumok következtében fennálló kettős iurisdikciót szabályozzák. 1932-ben Salazar lett a miniszterelnök. 1933 március 19-én a népszavazás az általa kidolgozott új alkotmányt jóváhagyta, ennek értelmében a köztársaság korporációs testületet létesített, s a vallásos egyesületek és a szerzetesrendek ellen az előző alkotmányban kiadott rendeleteket hatályon kívül helyezte. Az új alkotmány kihirdetése után Salazar konkordátum kötésére gondolt. A tárgyalások megbízottak útján folytak és szerencsésen céljukhoz értek. Most két megegyezést írtak alá : a tulajdonképeni konkordátumot, amely a katolikus Egyház jogi helyzetét szabályozza a portugál metropolia területén és egy missziós megegyezést, amely Capo di Verde, Guinea, Angola, Mozambique és Timor gyarmatok katolikus misszióira vonatkozik. A két megegyezést olasz és portugál nyelven fogalmazták és a két szöveg egyaránt hiteles. Ennek a két ünnepélyes dokumentumnak az aláírása különlegesen jellemző időben történt. Portugália 1940-ben ünnepelte függetlenségének 800 esztendős és helyreállításának 300 éves évfordulóját. Továbbá Xavéri Szent Ferencet éppen 400 évvel ezelőtt hívta fel III. János portugál király arra, hogy utazzék Indiába és hirdesse ott az evangéliumot. A nagy szent 1540-ben valóban Rómából Lissabonba utazott, ahonnét nemsokára áthajózott a távoli keletre. Az 1940 május 7-én aláírt portugál konkordátum az Acta Apostolicae Sedis 1940. évi 7. füzetében jelent meg. A konkordátum alapelveiben nem tér el XI. Pius konkordátumaitól, de az Egyház jogait pontosabban körvonalazza s az Egyház álláspontját több olyan kérdésben határozottan kifejezésre juttatja, amely kérdésekben az előző konkordátumok csak általános rendelkezéseket tartalmaztak.
