Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
14 PATAKY ARNOLD mint a nyelvek adománya, a glosszolalia, amelyből — kellő magyarázat nélkül — az egyházközség egyetemének nincsen haszna. Ezt a tanítását egy Izaiás könyvéből vett mondással világítja meg, amelyet alkalmazott értelemben idéz. Izaiás ugyanis arról beszél, hogy mivel Júda országának a népe nem hallgatott azokra a prófétákra, akiket az Isten hozzá küldött, hogy a bűnösöket megtérésre buzdítsák és a fenyegető ítéletet elhárítsák, az Úr majd az asszírok hadseregét küldi reájuk és azoknak a zsidók előtt érthetetlen nyelvén szól majd hozzájuk kemény parancsokban. Az idézés alapja az az analogia, amelyet Szent Pál a legtöbb korintusi hívő előtt érthetetlen glosszolalia és az asszíroknak Júda emberei előtt érthetetlen beszéde között lát. Talán az a gondolat is átcsillámlik Szent Pál okoskodásán, hogy a glosszolalia révén a legtöbb keresztény nem ismerhette meg az Isten akaratát úgy, mint ahogyan a prófétálás adománya által megismerhette volna, és így a nyelvek adománya a korintusi egyház legtöbb tagja számára szinte a büntetés jellegével bírt, épúgy, mint ahogy az asszírok beszéde is Júda népe számára elvakultságának a büntetése volt. 14, 25-ben («Valóban az Isten van bennetek») Zak. 8, 23. utolsó szavai csendülnek fel, de formális idézésről nincsen szó. Szent Pál azt mondja, hogy a prófétálás adománya, ez adomány gyümölcseinek a szemlélése az Isten előtt való meghódolásra készteti a keresztények gyülekezetébe belépő hitetlent : ez arcra borulva kénytelen imádni az Istent és megvallani, hogy valóban az Isten van a hívekben. Zakariás pedig arról beszél, hogy a messiási ország javainak szemléletére a pogá- nyok is az igaz Istenhez térnek : «Ama napokban mindenféle nyelvű nemzetekből tíz ember is megragadja és megfogja egy zsidó ember köntösének a szélét és mondja: Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Úr !» A két szentíró gondolata között nagy megegyezés van. A 15. fejezet az eszchatologia világába viszi az olvasót. Szent Pál mindenekelőtt az Űr Jézus feltámadásáról beszél, mert ez a záloga a mi jövendő feltámadásunknak. E részletben több az ószövetségi idézet. 15, 25. az Úr Jézusról állítja a messiási 110. zsoltár 1. versét: addig kell Krisztusnak a világtörténelem folyamán uralkodnia, míg összes ellenségeit lába alá nem veti, 15, 27. pedig Zsolt. 8, 7. szavaival folytatja ugyanezt a gondolatot : az Isten «mindeneket (az Úr Jézus) lába alá vetett». Az idézet első része betűszerint való : Szent Pál reámutat arra, hogy egy messiási jövendölés Jézus Krisztusban ment teljesedésbe. Az utóbbi idézetben az apostol következményes értelmezést használ : amit a zsoltáros az embernek az egész teremtett világ fölött való uralmáról mond, azt Szent Pál az Úr Jézus szent emberségére, az ő korlátlan mennyei uralmára vonatkoztatja.1 Idéző bevezetést az apostol e helyeken nem használ. 1 A Talmud ezt a helyet Mózesre vagy Ábrahámra vonatkoztatja. (E.B. Allô : Saint Paul, Première Épître aux Corinthiens. Paris, 1934, 408—409. 1. jegyz.
