Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban

DIÁKÉLET A XIV. SZÁZADI FERENCES TÖRVÉNYHOZÁSBAN 165

«állapotbeli tisztesség» nevében az egészet betiltani.1 Érthető, ha a szerzetesrendeken belül még keményebb rendelkezésekkel vetettek a diákünnepeknek véget. A diákélet örömeihez tartozott, ha valamelyik társuknak promotióját ünnepelték. Az ünnep a kedélyes együttlétnek volt az ideje s űgylátszik, elég költséges lehetett, mert az általános rendi szabály szükségét látta annak, hogy az ünnepi örömnek bizonyos korlátokat szabjon. Ez egyetemnek a stautumai is esküvel kötelezték az avatandót, hogy az ünnepi örömre nem költ többet 3000 turini ezüstnél. A domonkosok káptalanja 1331-ben teljesen megtiltja, hogy az új magiszter ilyen célra kiadásokat eszközöljön.1 2 Az egyes rendtartományok, mint pl. az auvillarsi (1314) már ennek előtte szabadkoztak az ilyen ünnepek anyagi áldozatainak vállalásától. A ferencesek rendeletéi mérséklik ezt a tilalmat. Megengedik, hogy a kolostor új magiszter vagy szentenciárius avatásakor «in cibis vel potibus» annyi kiadást eszközölhessen, ami egy szerény ünnepi ebédhez elégséges.3

A hiú szórakozásokkal együtt száműzték a kolostor falai közül a világias dalokat is. A törvénykönyv felemeli szavát a «cantus lascivi et curiosi» ellen.4 És elrendeli az ilyen szövegek vagy hangjegyfüzetek elkobzását. Egyidejűleg a figurális zene, «a cantus fractus» ellen is fordul. Miként a teológusok általános viselkedésénél, itt is egyházias szellemet és érzületet követel meg.

Az iskolai munkán kívül a tanulónövendékek erkölcsi nevelésére is nagy gondot fordítottak. Az aszketikus vallási nevelésről 1337 óta külön magister juvenum gondoskodott.5 Ő volt a házi fegyelemnek az őre. A növendék csak az ő engelyével érintkezhetett a külvilággal. A levelezést is ő ellenőrizte s mindig ügyelnie kellett arra, hogy a rend vagy iskola belső ügyeit senki nyilvánosságra ne vihesse.6 A növendék sem tehetett látogatásokat hazai rendtartományában, kivéve, ha erre az iskolaház kusztosától különleges felhatalmazást nyert.

A tanulók anyagi ügyeit a ferences szegénység szellemében, de kielégítő módon rendezték. Az életfenntartás, könyvbeszerzés, a tanulmányi eszközök előállítására általány összeget vittek magukkal, amikor külföldi iskolákra indultak. Erről tanulmányaik befejezése után kötelesek voltak elszámolni.7 A párisi házban, ahol a többszázra rúgó studens

1 Chart, I. 532. n. 461.

2 Chart. II. 169. n. 709.

3 XII. Benedek, ed. Eubel, BF. VI. 31 ; cap. gen. Cahors (1337) IX, 37, 38, ed Bifil, AFH. XXX. (1937) 353.

4 Stat. prov. Marchiae Tervisinae, III. 6, ed. Little, AFH. VII. (1914) 462.

6 XII. Benedek, BF. VI. 27; ed. Bihl, III. 6. AFH. XXX (1937) 338.

«Stat. prov. Franciae (1337) IV. 23, ed. Bihl, AFH. VII. (1914) 491.

7 Cap. gen. Narbonne (1260) ed. Ehrle, ALKG. VI. 109 ; Cap. gen. Assisi (1316) VI. 22, ed. Carlini, AFH. IV. (1911) 291.

eltartása különleges nehézségekbe ütközött, a növendékek érdekeit