Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Kecskés Pál: Hittudományi feladatok a szoc. enciklikák nyomán
HITTUDOMÁNYI FELADATOK A SZOCIÁLIS ENCIKLIKÁK NYOMÁN 123 Egyházról szóló tannak egyéb hittétellel való szerves egységét iparkodik kidomborítani (Scheeben, Bartmann, nálunk Schütz). J. Ranft külön monográfiában fejti ki az Egyház eme «organikus» szerepének a speciális dogmatika keretében kívánatos biztosítását.1 A figyelem az Egyházról szóló tanra fordulásának már eddig megállapítható örvendetes eredménye az Egyház korábban gyakran kevesebb figyelemre méltatott benső, Krisztussal és a háromságos Istennel való közösségi mivoltának tudatosítása s ezzel egyszersmind a Szentek közössége nagy gondolatának a mélyülése. Nem lehet kétség az iránt, hogy az Egyház önmagáról való közösségi tudatának megerősödése áldásosán sugározza szét fényét és melegét a természeti rendben gyökerező társadalmi alakulatok belső életének, moralitásának a megnemesítésére is. A dogmatikával összefüggésben nem hagyhatók figyelmen kívül azok a korszerű apologetikai feladatok sem, melyeket ép a ma szociális élete vet felszínre. A közösségi tudat erősödésével együtt eléggé szembetűnő formában jelentkeznek oly egyoldalú és téves elméletek is, melyek alapvető hittani kérdésekkel kerülnek összeütközésbe. A marxizmus történeti materializmuson felépülő ideológiai elmélete mellett tudomást kell vennünk a társadalmat a vér és a faj közösségéből magyarázó, a materializmust voltakép csak változó formában nyújtó, a szellemiséget is biológiai adottságból értelmező elméletről is. A múlt században kifejlődött «szociológizmus», mely az emberi élet minden jelenségét, így a vallást is, maradéktalanul a társadalom elsősorban ösztönös élet- folyamataiból akarta magyarázni, ma ismét megerősödőben van s vele szemben a vallásnak, a hitnek, a kinyilatkoztatásnak, a tagadhatatlan közösségi vonatkozások mellett önmagában adott, sajátos és eredeti jelentésének biztosítása a katolikus apologetikának le nem kicsinyelhető feladata. S azután a sokféle és sokirányú társadalmi reformeszmék rengetegében az apologetikának nagyon is időszerű feladatának kell tekintenie az Egyháznak és a kereszténységnek a világi társadalomhoz, az államhoz, a népiséghez s egyéb közületekhez való helyzetének s általában az Egyháznak s a kereszténységnek a világi kultúrához való viszonyának a megvilágítását. Apologetikai érdekeket is szolgálna vallás és társadalom viszonyának katolikus nézőpontú vallásszociológiai megvilágítása.1 2 Bármily tiszteletreméltó szempontokat szolgáltat is az Egyház és a kereszténység társadalmi vonatkozásban a múltban teljesített nagy és letagadhatatlan érdemeinek a felsorakoztatása, nem szabad szem elől tévesztenünk a társadalmi élet folytonos alakulásban levő, egyre új problémát felvető eleven iramát sem, mely a ma apologétájával 1 Die Stellung der Lehre von der Kirche im dogmatischen System. München, 1927. 2 Inkább csak a feladatokat jelzi J. Hasenfuß, Die moderne Religionssoziologie und ihre Bedeutung für die religiöse Problematik der Gegenwart. Paderborn, 1937.
