Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Kecskés Pál: Hittudományi feladatok a szoc. enciklikák nyomán
HITTUDOMÁNYI FELADATOK A SZOCIÁLIS ENCIKLIKÁK NYOMÁN. Az idén voltakép egyszerre három nagyjelentőségű pápai körlevél jubileumát üljük, melyek mindegyike iránymutató lett a kavargó, átalakulásban vajúdó társadalmi élet számára. 1891 májusában jelent meg a Rerum novarum a munkások helyzetéről. Tíz év múlva a Graves de communi enciklika megjelölte a demokrácia keresztény szempontból elfogadható értelmét : a nép javának az előmozdítását. A társadalomgazdasági és a társadalmi életnek a világháború által siettetett átalakulása sürgette a Rerum novarum 40-ik évfordulóján a Quadragesimo anno kibocsátását, mely az utolsó évtizedek pápai körleveleinek történetében páratlan visszhangra talált hatása alapján szintén igényjogosultnak tekinthető a megemlékezésre. A három, immár történeti jelentőségre emelkedett enciklika tagadhatatlan bizonyságát adja annak, hogy a társadalmi életből feltörő problémák képezik az utolsó félszázadban az egyházi tanítótekintély egyik legfőbb gondját. E félszázad nyújtotta távlatból nézve a pápák gondoskodása, nyilván a válság folytonos növekedése miatt, a társadalmi élet egyre szélesebb körére menő kiterjesztést mutatja, ami e három enciklika összevetéséből is kitűnik. A Rerum novarum közvetlen célja szerint a társadalmi életnek csak egyik, bár mindenesetre igen jelentős részletkérdésével, a munkások és munkaadók viszonyával foglalkozik, amelynek szabályozásául a természetjogi igazságosság követelményét állítja fel normaként s a gyakorlati megvalósítás útját bölcs körültekintéssel jelöli meg. A Graves de communi enciklika már szembetűnően átfogóbb célt tűz maga elé : az osztályellentétek kiegyenlítését a keresztény szeretet egységében. A Quadragesimo anno pedig a köztudatba idézi a modern társadalmi élet egyik legfontosabb tényezőjéből, a gazdasági életből a társadalom egészére átterjedő válság megdöbbentő valóságát s a Rerum novarum kibocsátására emlékeztető, meglepetésszerű hatást kiváltó nagyvonalúsággal már az eresztékeiben meglazult «társadalmi rend megújítását», az alapokig lehatoló társadalmi reformot sürget. XIII. Leó zseniális lelkének egyik nagy adománya volt a képesség annak világos felismerésére, hogy a 19. század utolsó tizedeitől fogva a nyugati, kultúrának s benne az Egyháznak is, a társadalmi kérdés lett egyik legégetőbb problémája. Megnyilatkozásainak az a tekintélyes gyűjteménye, mely a legkülönbözőbb szempontból foglal
