Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 105 16. Utaikon a romlás és a szerencsétlenség ; 17. A béke útját nem ismerik, 18. Szemük előtt nincs Isten félelme.» A 10—12. vers Zsolt. 14, 1—3. (53, 2—4.) gondolatait és részben szavait ismétli meg. Róm. 3, 10. összefoglalja a zsoltár 1. (2.) versének a gondolatait, 3, 11. részben megegyezik a 2. (3.) vers szavaival is, 3, 12. pedig szószerint való idézése a zsoltár 3. (4). versének. A Róm. 3, 13—18-nak megfelelő zsoltárrészlet a héber szövegben (egyetlen héber kézirat kivételével) nem olvasható, de mint a 14. zsoltár részlete megvan az Alexandriai fordításnak vatikáni (B) kódexében, a régi latin fordításban és a Vulgátában. A LXX fordítás A kódexében ez a zsoltárszakasz nem olvasható. E rész a Szentírásnak következő verseiből van összeszőve : Zsolt. 5, 11 ; 140, 4 ; 10, 7 ; íz. 59, 7—8. (Péld. 1, 16.) ; Zsolt. 36, 2. — I3ab szószerint idézi Zsolt. 5, 11-t, 13c szintén szószerint követi Zsolt. 140, 4-t, a 18. vers pedig majdnem szószerint megegyezik Zsolt. 36, 2-vel. A 14. vers szabadon idézi Zsolt. 10, 7-t (LXX : 9, 28.), a 15—17. v. pedig szintén szabadon idézi íz. 59, 7—8-t. Az összes ószövetségi helyeken a megkorholt bűnösök zsidók ; Szent Pál szerint pedig bűnös minden ember. — Valószínű, hogy először Szent Pál csoportosította ezeket a szentírási helyeket, melyek meg- kapóan rajzolják a gonoszok álnokáságát és erőszakosságát. Szent Pál e csoportosítással azt tette, amit a rabbik a Tin igével fejeztek ki : gyöngyszemeket (hasonló tárgyú szentírási idézeteket) egy sorba összefűzni. Az Alexandriai fordításnak egyik másolója ezt a részletet belevitte a zsoltárkönyv görög szövegébe és innen belejutottak tekintélyes görög kéziratokba, a régi latin fordításba, a Vulgátába és a fentemlített héber kéziratba is. 3, 20-ban Szent Pál Zsolt. 143, 2. szavaival fejezi ki azt a gondolatot, hogy a (mózesi) törvény cselekedeteiből az Isten előtt «egy ember sem igazul meg.» A zsoltáros ugyan az idézett helyen nem említi kifejezetten a törvény cselekedeteit, de ő is a mózesi törvény uralma alatt állott és jól tudta, hogy senki sem lehet oly merész, hogy magára kihívja az Isten igazságos ítéletét ; az ember mélységes alázattal csak az Isten megbocsátó irgalmához fordulhat. Szent Pál tehát a zsoltár szavainak következményes értelmét vonta le. Kétségbe kell-e tehát esnünk az emberiség sorsa fölött? Teljesen el van-e zárva előttünk a megigazulás útja, melyet sem a természetes józan észnek fényénél, sem a mózesi törvényadta világosságnál nem tudott az ember megtalálni? Isten ments ! Amit nem adhatott meg a természet rendje és a mózesi törvény, azt megadja a Jézus Krisztus által az Istenben való élő hit (3, 21—31.), amint ezt már Ábrahám példája is igazolja, aki nem a körülmetélés folytán, hanem a már ezelőtt az Isten iránt tanúsított hit által igazult meg.
