Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 101 ben az újszövetség korát Szent Pál úgy tekinti, mint az idők teljességét, amikor már nem vagyunk az Istennek pusztán szolgái, hanem fogadott gyermekei (4, 1—7.). Ezt a tételt az apostol Ábrahám két felesége: Sára és Hágár történetének előképes és alkalmazott magyarázatával világítja meg (4, 21—31.), melyet a yéyganrai yág szavakkal vezet be (22. v.). Ábrahámnak első két fia közül az idősebbik, Izmáéi, a szolgálótól született, mégpedig a természet testi törvénye szerint, a második pedig, Izsák, a szabad asszonytól, az isteni ígéret folytán (22—23.). Szent Pál a két asszony történetében allegóriát, vagyis az ő szóhasználata szerint előképet lát (24 : árivá êariv àAArjyogov/ieva) : Hágár, a rabszolgáló, az arábiai törzsek ősanyja, az Arábiában fekvő Sinai hegyen adott törvényt és a földi Jeruzsálemet előképezi, melynek gyermekei (a zsidók) a mózesi törvénynek szolgálnak ; az egykor magtalan Sára pedig, a szabad asszony, a mennyei Jeruzsálemnek, az egyháznak a típusa (25—26.). Sára magtalanságának a megemlítése Szent Pálnak emlékezetébe idézi Izaiás próféta szavait (54, 1.), melyek elsősorban arra vonatkoznak, hogy a fiaitól megfosztott és fogságba hurcolt Sión, az Úrnak látszólag eltaszított jegyese, nagyszámú ivadéknak lesz az anyjává : 27 : «Ujjongj, te meddő, ki nem szülsz, Énekelve ujjongj és örülj, ki nem szültél, Mert több fia lesz az elhagyottnak, Mint akinek férje van.» E szavakat Szent Pál yéyganrai yág bevezetéssel idézi, és pedig szószerint az Alexandriai fordítást követve, mely híven visszaadja a héber szöveget, csak a rftV; perfectum helyett mond ríxrovaa participium praesens-t. Szent Pál a próféta szavait tipikusan az Egyházra, az Istennek újszövetségi választott népére magyarázza : mi keresztények, miként Izsák, nem a természetnek, hanem az isteni ígéretnek a fiai vagyunk (28. v.). Majd így folytatja szavait (29. v.) : «De valamint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is.» Az apostol a Móz. I. 21, 9-ben elbeszélt eseményt a későbbi történelem fényében, következményes értelemben magyarázza ; a Genesisben ugyanis arról van szó, hogy Izmáéi Izsákkal «játszott» (prffiq, naí£ovra), valószínűleg gúnyolódva és ingerkedve. Szent Pál üldözéséről beszél (èôlœxev), mert Izmáéi utódai az ókori történelem folyamán állandóan ellenségei voltak a zsidóságnak. (V. ö. Krón. I. 5, 10. 19 ; Zsolt. 83, 6. 7.). A tipikus értelmezés befejezését a 30. versben Szent Pál rí Aéyei rí ygacprj kérdéssel vezeti be és Móz. I. 21, 10-re alapítja: «Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem fog örökölni (ov yág /írj xArjgovo/irjosi AB stb., — ov yág xA. Pap. 961. DM stb.) a szabad asszony fiával.» Az idézet szinte szószerint megegyezik az Alexandriai fordításnak az A kódexben olvasható szövegalakjával, de Szent Pál a ncuóíoxrjv szó után elhagyja a megvető értelmű
