Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
94 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN tanár munkái révén az egyházjog két fontos kérdéséhez szól hozzá. Az első' az egyházi beneficiális jog kialakulása. Hohenlohe erős bírálat alá vette Stutz híres tanát a saját egyházról (Eigenkirche) s vitába szállva vele és Pöschl grázi egyetemi tanárral azt vallja, hogy az egyházi beneficium tisztán kánoni alkotás és korábbi, mint a világi beneficium. Móra alapos kritikának veti alá Hohenlohe érveit, aki szerinte nem nagy szerencsével kardoskodik a régi, Stutz előtti álláspont mellett. Azonban Stutz is szélsőséges s kettejük közt valahol a középen van az igazság : a saját egyház csirája Itáliában már az V., keleten a VI. század elején megvolt már, de a germánokknál nőtt nagyra s ezért lehet germán intézménynek mondani. A másik kérdés a római jog és az Egyház közötti kapcsolat. Hohenlohe a Padeletti tétellel szemben, hogy a kereszténység semmi befolyással sem volt a római jog alakulására, Einfluß des Christentums auf das römische Recht című munkájában különösen, a kereszténységnek nagy befolyást tulajdonít a római jogra. A befolyás kétségtelen, de — mint Móra kifejti — Hohenlohe adós maradt ennek részletkérdésekben való bizonyításával. Valamennyi tanulmány a tárgynak s az arra vonatkozó irodalomnak teljes ismeretével íródott. Sipos István. Dr. theol., iur. phil Hugo Dausend O. F. M.: Das interrituelle Recht im Codex Iuris Canonici. Die Bedeutung des Gesetzbuches für die orientalische Kirche. (Görres-Gesellschaft. Veröffentlichungen der Sektion für Rechts- und Staatswissenschaft. 79. Heft.) Paderborn, Schöning, 1939. 189 1. A Görres-Társaság jog- és államtudományi osztályának kiadványait előlegezett bizalommal veszi kezébe az ember. És sohasem csalódik. Ezzel a könyvvel is így vagyunk, mely a szertartásközi jogot, vagyis a latin szertartásnak a különféle keleti katolikus szertartásokhoz való viszonyát tárgyalja, amint azt a kódex szabályozza. És tárgyalja olyan alaposan és behatóan, amint a kódex óta e tárgyban megjelent egyetlen munka sem. Az első négy fejezet bevezetés jellegű. Az első a kódex hatályának ki terjesztéséről szól, a második minazon kánonokat sorolja fel tökéletes pontossággal, melyek a keleti szertartásokat érintik, a harmadik a rítusnak kódexbeli- fogalmát állapítja meg, a negyedik a különféle keleti rítusokat ismerteti (öt ritus-csoportot különböztetve meg). A további fejezetek rendszeresen elemzik a szertartásközi jogot tartalmazó kánonokat. Itt van szó a rítusokhoz való tartozás alapjáról és következményeiről, nevezetesen a szentségekre és szentel- ményekre vonatkozólag, a ritus-keverésről és változtatásról s a keleti rítusok legfőbb hatóságáról, a keleti szertartások kongregációjáról. Elismerésre méltó készültséggel, nagy irodalmi apparátussal, mélyreható elmélyedéssel készült hasznos és ajánlható munka. gipos István.
