Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Pataky Arnold: A korintusiakhoz írt II. levélnek néhány történelmi és exegetikai problémája
A KORINTUSIAKHOZ ÍRT II. LEVÉLNEK PROBLÉMÁJA 5 secreta considerat ; et tamen, ad semetipsum rediens, contra carnis bellum laborat, legem aliam in membris sustinet, cujus in se rebellione fatigari spiritus legem dolet.»1 Az ő páratlan tekintélye azt eredményezte, hogy a középkor és az újkor írói közül igen sokan (Hugo a Sancto Caro, Estius, Cornelius a Lapide, Tirinus, Alexander Natalis, Bernardinus a Piconio stb.) és az újabbak közül még Bisping Ágoston1 2 is tisztátalan kísértésekre magyarázták a szóbanforgó helyet. Cornelius a Lapide egyenesen azt állította, hogy a hívek közérzése szerint Szent Pál Kor. II. 12,7-ben tisztátalan kísértésekről beszél. Azonban Cornelius a Lapide szavait az elmondottak után túlzásnak kell tartanunk. 3. — Gál. 4, 14. 15-ben maga Szent Pál beszél valamely betegségéről, melyet ő önmagára nézve nagyon megalázónak tartott, amely azonban nem akadályozta őt meg abban, hogy a galaták között nagy sikerrel hirdesse az evangéliumot. Allo azt hiszi, hogy az az akadály, amelyet a sátán Tessz. 1. 2, 18. szerint Szent Pál tesszalonikai működésének vetett és amellyel őt Csel. 16, 6. 7. szerint a Szentlélek (Jézus Lelke) visszatartotta attól, hogy Frigia, Galácia, Mizia és Bitínia vidékein az evangéliumot hirdesse, szintén ugyanez a betegség lehetett.3 Mint láttuk, a legtöbb régi értelmező, aki a oxóhoip rfj oagxí kifejezést az apostol betegségére magyarázta, heves fejfájásra gondolt. A Nagy Szent Gergelynél említett Nicetas azt hiszi, hogy Szent Pál betegsége a köszvény volt ; Szent Tamás a «morbus iliacus»-ról beszél. A modern magyarázók túlnyomó része a axóXorp-ban valamilyen betegséget lát. És ez a legvalószínűbb magyarázat. Mint említettük, ez a oxóhoip kívülről adatott Szent Pálnak, bizonyos határozott időpontban, és közvetlenül a testét érintette. A szövegösszefüggésben semmi sem mutatja, hogy a oág£ szó a megromlott emberi természetet jelentené ; Szent Pál e szót itt pusztán fizikai jelentésében veszi. A görög szövegbe — a Vulgátától eltérően — nem lehet a testi ösztönt beleolvasni. Betegségről beszélnek, de e betegség természetét nem merik meghatározni : Maier, Comely, Weiss Bernât, Lietzmann, Meyer-Henrici, Plummer, Menzies, Belser, Gutjahr, Lemonnyer, Prat, Callan, Loisy, Wendland és mások.4 Ama magyarázatok közül, amelyek Szent Pál betegségét közelebbről meg akarják jelölni, három vélemény érdemel komoly megfontolást.5 1 Moralia VIII. 29. (PL. 75, 832.) 2 Erklärung des zweiten Briefes an die Korinther. Münster, 1863. 149. sk. — A többi itt felsorolt íróra nézve 1. Allo E. B. Saint Paul, Seconde Épltre aux Corinthiens. Paris, 1937. 313. 1. 3 I. m. 314. 4 Allo, i. m. 314. I. 5 Allo az előbb idézett kommentárnak 313—323. lapjain terjedelmesen foglalkozik a teóriákkal. Éppen ezért mi e véleményeket csak röviden érintjük. Az egyes teóriák képviselőinek nevét itt és a következőkben Allo említett kommentárjából vettük át.
