Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
72 TAKÁCS INCE Középkori franciskánüs-járás Kelet-Ázsi ába.1 Anastasius Van den Wyngaert a Sinica Franciscana I. kötetének 147—332. oldalain Rubruc Vilmossal foglalkozik és pedig olyanformán, hogy elénk adja a 147—165. oldalon rövid életrajzát, útirányát, könyve forrásait, értékét, útjának célját, majd a kódexeket, e leírásnak kiadásait és fordításait, a róla írók névsorát. Kiadásában a cambridgei Corpus Christi kollégium 281. kódexét követi, amely a XIII. századból ered. Rubruc Vilmossal is úgy vagyunk, mint Piancarpineivel : alig tudunk valamit nagy vállalkozása előtti életéről. Nagy emberek sorsa, hogy az idők méhéből teljes kiválóságukban állnak az emberiség elé. Sokat vitatkoztak nemzetiségéről. Származási helyénél fogva akkor Flandriában született. Rubruc nevű község ugyanis akkor Flandriában, jelenleg Franciaországban fekszik. Talán Szent Lajossal 1248-ban érkezett a Szentföldre, fölvétette magát az ottani ferences kusztódiába, s mint ilyen indult el 1253-ban Konstantinápolyból a Fekete-tengeren keresztül Szartach, majd Batu kánnak a Don és Káspitó között fekvő tatár birodalmába. A Káspi-tenger mellékéről Szibéria déli részén át Mangu nagykánhoz ér el, annak tulajdonképeni szálláshelyére és az ahhoz közel fekvő fővárosba, Karakorumba. Több mint másfél évi tartózkodás után 1255-ben visszatért a Káspi-tengert északnyugati irányban megkerülve a Kaukázuson és Örményországon keresztül Ciprusba, onnét pedig a Szentföldre, ahol őt azontúl mint acconi lektort alkalmazta rendi elöljárósága. Rubruc Vilmos Itinerariumdba beléhatolva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy őt semmiféle egyházi hatóság, hanem rendjének a regula szerinti szelleme vitte keletre. Ezenfelül a Piancarpinei Jánostól fölélesztett missziós szellem is fűthette. Piancarpinei abban az időben bejárta Francia- országot, IV. Ince pápához Lyonba ment. A tőle elbeszélt és leírt ázsiai viszonyok valósággal lázba hozták a kedélyeket. A franciskánusok közül sokan akkor ébredtek reá a ferences regulának XII. fejezetére, ahol a szerecsenek vagy hitetlenek közé menőkről van szó. Talán Rubruc is ezért mondja (I. fej. 6. p.) olyan jelentőségteljesen : Ibam apud illos incredulos secundum Regulam nostram. Rubruc utazásának anyagi részét : az ellátást, a szükséges fölszerelést, a kánoknak adandó ajándékokat jórészben IX. Lajos király szolgáltatta. Azért említi, pl., hogy Konstantinápolyban egy fiút vett utitársul azon a pénzen, amelyet Lajos király adott neki (I. 10. p.). Az elajándékozandó bibliát Lajos király, az aranybetűs zsolozsmáskönyvet a királyné juttatta neki stb. Rubruc mint a királyi család bizalmasa ment keletre és nem mint követe. Ennek ellenére szívességből vállalkozott arra, hogy IX. Lajos király leveleit elvitte Szartach kánhoz és a nagykánhoz. Vilmos testvér követi minőségét sok író hangoztatja. P. Wyngaert 1 Az előző közleményt 1. Theologia 1939. (VI.) 3. sz.
