Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 61 tökéletes társaságot mindig elismerte s ezzel az Egyháznak önadóztatási jogát nemcsak hallgatólagosan, hanem később jogszokások és kifejezett jogszabályok útján tudomásulvette, aminthogy nem vitás, hogy a magyar állam az egyházjogot jogforrásként mindig elismerte és elismeri, valameddig az az állami törvényekkel nem ellenkezik. A katolikus Egyháznak a magyar jogrendszerben elfoglalt alapjait és így adóztatási jogának gyökerét ma is Szent István törvénykönyvében kereshetjük. A szent király dekrétuma 1. könyvének 2. fejezete a püspökök egyházi hatalmáról szól (De potestate episcoporum super res ecclesiasticas eorumque conveniencia cum laicis) ; ez a fejezet, amelyet «legfontosabb egyházpolitikai törvényünk»-nek tekintenek és amelynek lényege «a katolikus Egyház autonómiájának törvényes elismerése»,1 így kezdődik : Volumus ut episcopi habeant potestatem res ecclesiasticas providere,1 2 regere, gubernare atque dispensare secundum canonum auctoritatem. A fent idézett határozat a res eccles’asticas providereből vezeti le az irodalom nézetével3 egyezően a katolikus Egyház adóztatási jogát, amelyet jogtörténeti vonatkozásban még más is megalapoz. Nevezetesen a párbér, amelyet a hívek évszázadok óta fizetnek az egyházi személyeknek, amelynek behajtásához az állam jogsegélyt nyújtott és nyújt ma is, nem más, mint az egyházi önadóztatásnak bizonyos módja, amelyre rá lehet építeni az Egyház adóztatási jogát.4 Mindezek mellett megtalálhatjuk a tételes jog intézkedését is. Az 1868. XXXVIII. t.-c. 11. §-a — bár ugyan csak az iskolák fenntartására vonatkozóan, tételesen is elismeri az Egyház adóztatási jogát : «A hitfelekezetek (községi népoktatási)... tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban, amint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik». Ez azonban nem azt jelenti, hogy az Egyház csupán iskolai célra veheti igénybe a hívek adóit. Az idézett törvény csak a meglévő jogállapotot kodifikálja és hagyja érvényben és így nóvumot nem jelent. De nem lehet vitás az sem, hogy ez a törvény, minthogy a népiskolai közoktatás tárgyában hozatott, nem tekinthette céljának, hogy kiterjeszkedjék arra a jogszokásra, amelynek alapján az Egyház nemcsak iskolai, hanem általában felekezeti célra is igénybe vette a hívek adóit.5 1 Stolpa József : Mi van ma hatályban Szent István törvényeiből? Magyar Jogászegyleti Értekezések és Egyéb Tanulmányok. VI. évf. Szent István emlékév ünnepi száma, 66. 2 Ilosvai kódex ; az admonti kódex szerint : previdere. V. ö. Závodszky Levente : A Szent István, Szent László és Kálmán király korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai, Budapest 1904, 17, 143. 3 Takács—Voloszynovich—Kerezsy—Vas, 14. 4 Hasonlóan a 72.234/1 Q29. I. M. II. sz. igazságügyminiszteri átirat. 6 110—2/610—1931. sz. vallás- és közoktatásügyi min. hat. ind.
