Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ivánka Endre: Sacrum Imperium és Rex Christianus
44 IVÁNKA ENDRE melyek az ehhez az egységhez való hozzátartozással járnak, de politikailag nem ismernek maguk fölött magasabb hatalmat, független és egyenjogú tagjai akarnak lenni ennek a szellemi, kulturális és — ami a középkorban a legfontosabb — vallási egységnek. Ezt a függetlenséget a legkülönbözőbb alkalmaknál hangoztatják ; szemben azzal a felfogással, mely a rómia jog használatában a római birodalom fennhatóságának hallgatólagos elismerését látja (így érvel Bartolus, a híres bolognai jogász), a francia királyok szükségesnek tartják hangoztatni, amikor a francia «parlament»-eknek a római jog használatát előírják, hogy ez az intézkedésük «non ratione imperii, sed imperio rationis» történik, azaz nem a római birodalomhoz való tartozásból folyik, hanem az ész parancsa folytán, mert a római jog a legészszerűbb és legrendszeresebb jog a világon. V. A középkori politikai világkép kihatása az újkori fejlődésre. A nemzeti államok kialakulására irányuló törekvés jellemzi a középkor második felét. Ebben az időben létesül a centralizált francia állam, az angol parlamentarizmus, a magyar, erősen nemzeti érzelmű rendi állam, és az olasz nemzeti eszme is feléled, ha egységes olasz állam nem is tud kialakulni. Németország is ekkor kezd törekedni nemzeti egységre ; azoktól a megkötöttségektől óhajt szabadulni, melyek a római impérium nobile officiumával járnak ; egyrészt a németrómai császárságnak az egyházhoz és a pápához való viszonyát, mely eddig a pápának tartotta fenn a császár megerősítését és megkoronázását, igyekeznek meglazítani, másrészt az Olaszország fölött gyakorolt fennhatóságot, mely mindinkább terhet jelent a birodalom részére, kívánják lerázni. Ennek a fejlődésnek eredményeként 1356-ban azt mondja ki a német aranybulla, hogy a választófejedelmek azt, akit ők német királlyá megválasztottak, mindjárt a megválasztásának pillanatától kezdve császárnak is tekintik, és hogy ő ennélfogva mindjárt a megválasztásától és a német királlyá való megkoronázásától kezdve Németország területén a császári jogokat is gyakorolhatja, tekintet nélkül a pápai koronázásra és Olaszországra, ahol természetesen a pápától meg nem koronázott német királyt nem tekintették császárnak. Egyben szabályozták a választás módját és a választófejedelmek jogait ; ettől az időtől kezdve egy fogalommá kezd összeolvadni a német királyság és a római császárság. Amennyit a birodalom ezáltal egységben és függetlenségben nyert, annyit veszített területben. A német-római császárság univerzális igényéről lemondva, egy Németországra szorítkozó nemzeti állam lett. A különleges földrajzi és történelmi körülmények folytán azonban ebbe a hangsúlyozottan német nemzeti egységbe egy, eredetileg a német királyságon kívül álló királyságot is belevonják, Csehországot. Még
