Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
LO ISY ALFRED 361 féle agnoszticizmust és a Hegel-féle fejlődési elméletet akarta belecsempészni a katolikus teológiába. Alapvető tévedése az volt, hogy minden emberi ismeret csak viszonylagos (relatív) értékű, abszolút igazság nincsen ; ebből következőleg az Egyház dogmáinak sem lehet abszolút, változatlan értelme, hanem a dogmák csak egyszerű szimbólumai az egyes korszakok változó hitének. Loisy az Istent a pantheizmus felfogása szerint képzelte el és tagadta a lélek halhatatlanságát. Mind az Ó-, mind az újszövetségi szentírás könyveinek isteni sugalmazottságát tagadta ; szerinte a sugalmazás csak abban áll, hogy a szent szerzők «valami különös, az emberek előtt kevésbbé ismeretes módon» szólották. Loisy szerint a történész és a teológus egymással ellentétbe juthatnak. Szent János evangéliumának történelmi értékét kereken tagadta ; ez — szerinte — nem egyéb, mint az első század végén élő Egyház életének vissza- vetítése Jézus személyiségébe. A szentségekben a hitnek merő jelképeit látta és az Egyházat puszta emberi fejlődés eredményének mondotta. Loisy tételei szöges ellentétben állnak a katolikus hitrendszerrel. X. Pius pápa felismerte a veszélyt és két, már említett hatalmas iratában szerves egységbe foglalta és még idejekorán leálcázta a modernizmus tévedéseit" Ennek eredménye lett a modernizmusnak gyors és végleges letörése. Egyébként Loisy híveinek a száma igen csekély volt ; munkatársainak : Jacques Simon, Jean Lataix, Molandre, F. Jacobé, Jean de la Rochelle, Étienne Sharp. A. Firmin, Isidore Deprés neve alatt véges-végig maga Loisy Alfréd rejtőzött . .. Aposztáziája után Loisy a «Collège de France»-ban a vallástörténelem professzora lett és tudományos felfogásában mindegyre jobban eltávolodott az egyháztól. «L’Évangile et l’Église» c. munkájában már az eszchatologikus iskola hívének mutatja magát, mely irányzat Jézusban rajongót lát, aki az Isten országának eljövetelét illetőleg súlyos tévedésnek volt az áldozata. 1910 óta megjelent munkáiban Loisy már a mitológiai iskola elveit vallja és a kereszténységet zsidó és pogány gondolatok szintézisének tartja. Pál apostol — szerinte — a pogány misztérium-vallásokból vette át a Krisztus istenfiúságáról, megváltó haláláról és a szentségekről szóló tanokat. — Közben szakadatlanul jelentek meg tollából az újszövetségi szentkönyvek kommentárjai és egyéb, főleg a kereszténység eredetével foglalkozó munkái. 1932-ben a Szent Officium az Indexre tette Loisynak összes addig megjelent munkáit, 1938-ban pedig a tilalmat kiterjesztette 1932 óta megjelent munkáira is. És méltán. Loisy az élete vége felé megjelent műveiben már teljesen szakított a kereszténységgel. Szemléltetésképpen álljanak itten «La Naissance du Christianisme» címen 1933-ban Párisban megjelent, 452 lapnyi terjedelmű könyvének főbb gondolatai. Az e könyvben tárgyalt anyag Jézus nyilvános működésének kezdetétől az Egyháznak a gnózis és Marcion felett aratott diadaláig terjed. Ez alatt az idő alatt a kereszténység egymásután megszabadította magát Jézus gondolataitól (?) és a zsidóság szellemétől, és a hellenista világban felvette mai alakját. A második század közepén az Egyház megvetette a szentiratok kánonjának az alapjait, megállapította
