Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
• azt tartja, hogy az egyházközségi adó közadó, mert — amint említettük— alapja az egyházközség és tagjai között fennálló közjogi viszony, célja pedig közszükséglet kielégítése, az egyházközség fenntartásához szükséges anyagi eszközök biztosítása ; és végül, de nem utolsó sorban, mert a közigazgatási úton való behajtás lehetősége biztosítva van. Figyelmet érdemel a KKHÖ 161. §-a alá foglalt és legalábbis a közadó kezelésénél és az ezzel járó következmények alkalmazásánál irányadó az a megállapítás is, amely szerint az egyházközségi adó, mint közadók módjára behajtandó szolgáltatás, kifejezetten a «közadó» megjelölést kapja. A KKHÖ 161. §-a azonban (közadó alatt az állami egyenesadókat... s mindazokat a szolgáltatásokat kell érteni, amelyek közadók módjára hajtandók be) nem szabatos meghatározást, hanem csak kezelési köny- nyebbítést kíván adni. Ám a KKHÖ 42. §-ában foglalt ama rendelkezés, amely az egyházközségi adóra a közadók módjára való behajtást nemcsak lehetővé teszi, hanem azt a kényszerbehajtás kizárólagos módozatának tekinti, már a közadó jelleg nyilvánvaló elismerése. Ezen pedig nem változtat az sem, hogy az egyházközség a szóbanforgó adót a köz- igazgatás közreműködése nélkül saját alkalmazottja által maga is beszedheti, mert amint a kúria kifejti,1 a jelleg meghatározásánál irányadó két elem (a szolgáltatás alapja és célja) a közvetlenül beszedett egyház- községi adónál is változatlan marad, a kényszerbehajtás pedig csak a közigazgatási végrehajtás igénybevételével történhetik.1 2 Ha tehát az egyházközségi adó közadó, akkor vonatkozik reá is a KKHÖ 40. §. 2. és 3. bekezdésének, illetőleg az 1923. évi VII. t.-c. 28. §-ának a magánjogi tartozás címen való lefoglalást tiltó rendelkezése. Itt csak egy nehézség van. Az utóbb idézett jogforrás csupán a már beszedett, pénztárban levő közadókról beszél, de nem tartalmaz intézkedést arra az esetre, ha a közadót a szolgáltatásra kötelezett még nem fizette be, vagy azért, mert az nem esedékes, vagy mert a kötelezett mulasztásba esett. Kérdés, hogy a fenti rendelkezést ki lehet-e terjeszteni a még be nem szedett, csupán követelés formájában meglevő egyház- községi adóra. Ha azonban azt tartjuk szem előtt, hogy valamely szolgáltatás közadói minősültségét nem a befizetés, vagy a beszedés ténye, NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 353 1 A 88. számú polgári jogegységi döntvény indokolása. 2 Ez utóbbit a tételes jogforrások hiánya esetén már régebben is kétségtelennek tartották, aláhúzván azt a célszerűségi szempontot, hogy az egyházi adó megfizetésének tömeges megtagadása esetén a bírói út a követelés behajtását felette meghosszabbítaná és ezzel fontos egyházi érdeket veszélyeztetne. Lásd Zolnay Jenő : Egyházi követelések behajtása és ezzel kapcsolatos kérdésekről; kny. a «Vármegye» c. lapból. Budapest, 1911.30., 32. Szórványosan előfordult olyan nézet is (Porotiu Péter : Egyházi adók behajtásáról ; kny. «Erdélyrészi Jogi Közlöny». Kolozsvár, 1912. 1—7.), hogy a bevett egyházak által a hívekre kivetett adók és egyéb szolgáltatások a közigazgatási út mellett a törvény rendes útján is behajthatok. Theologia. 23
