Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
344 MÓRA MIHÁLY állam egyházfelségiségének korlátlan elismerését. Azok a nehézségek, amelyek az Egyház köztestületi minőségének meghatározásánál jelentkeznek, arra intenek, hogy még a sui generis köztestületiség a leg- kevésbbé kifogásolható. Meg kell azonban gondolnunk, hogy a sui generis kifejezést a jogászok rendszerint akkor használják, ha más megkülönböztető jegyből már kifogytak. Világos az is, hogy a köztestületi minőség nem jelenti az egyházak joghelyzetének uniformizálását, fokozatbeli különbségek azért fennállhatnak. Ami pedig a köztestületté nyilvánítás belső okát illeti, ez főleg abban kereshető, hogy az egyházak célkitűzésének, feladatainak és autonóm jogrendjének a csupán magánérdeket meghaladó, az államra pedig kiemelkedő a jelentősége, amelyet az állam akként értékel, hogy az egyházaknak oly előnyöket juttat, amelyek a pusztán magánegyesületet nem illetik meg.1 A bevett vallásfelekezetek jogállása a magyar jogban. 14. Az Egyház köztestületi jellege tekintetében tehát nem az elnevezés a döntő. A kvalifikált korporáció, közjogi jellegű testület, nyilvánjogi intézet, közérdekű korporáció egyformán jelölheti azt a kedvezményezettjogi helyzetet, amelyben az állam, különösen a történelmileg kiemelkedett keresztény egyházakat1 2 részesíti. A magyar jogrendszer bevett felekezetek elnevezése is a legmagasabb fokú privilegizálást jelenti.3 Ismeretes, hogy a paritásos magyar állam a vallásfelekezeteket nem egyszintre helyezi, a jogállás tekintetében nem tekinti egyenlőek- nek, hanem három csoportba sorolja : a bevett vallásfelekezetek4 közjogi testületek, közjogi jellegű korporációk, az elismert vallásfelekezetek állami védelemben részesülő, túlnyomórészben magánjogi, vagy ha tetszik, korlátozott közjogi testületek, az el nem ismertek állami kedvezményben nem részesülő magántársulatok,5 6 melyek fennállása 1 Részben hasonlóan Lampert, II. 2., 3. 2 Kováts Gyula : Az utolsó két egyházpolitikai törvényjavaslat, 9. 3 Kérészy, I. 245. A bevett vallás a német Landeskirche-val egy- jelentésű. Kováts, 9, 16. V. ö. ugyanő megj. kritikai irányban, u. o. 13—14. 4 A kifejezés mint műszó, erdélyi eredetű (recepta religio). V. ö. Kérészy, I. 24898. — Kosutány Ignác : Egyházjog.3 Kolozsvár, 1901. 76., 81. — U. a. : A magyarországi egyházak alkotmányainak és közigazgatási jogának rövid foglalata2, Szeged, 1923. 21. — Nagy Ernó' : Bevett vallás, a Márkus-féle Magyar Jogi Lexikonban. I. Budapest, 1898. 765. 6 Kérészy, I. 248—253. ; ugyanott 1. e jogállás tartalmának kifejtését. •— Kováts Gyula legutóbb idézett munkájában (47, 59—60), ezelőtt közel félévszázaddal, az 1895. évi XLIII. t.-c.-t megelőzően, kifogásolta, hogy a magyar törvényhozás az elismert felekezeteket a közjog régióiba kívánja elhelyezni ; K. amellett emelt szót, hogy az egész ú. n. szektajogot tisztán magánjogi térre kellene terelni, a történelmi egyházak és a felekezetek
