Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás
A REGULA ÉS SZENT TAMÁS 337 de egészben véve a helyzet megváltozott és most Szent Tamásnak már általában a szerzetesi életet kellett megvédenie a támadásokkal szemben és ezért érthető, hogy más vonatkozásokban és más jelentőséggel idézi Szent Benedek gondolatait és szabályát. Meg kell gondolnunk azt is, hogy a szerzetbelépés akadályai elhárításának a kérdése mennyire közel esett Szent Tamáshoz, hiszen neki magának igen nagy harcot kellett vívni, míg meg tudta törni környezetének ellenállását, hogy a domonkos rendbe léphessen.1 Azokkal szemben, akik a szerzetbelépés megnehezítése céljából Szent Benedeknek a mondását idézik : «noviter veniens quis ad conversionem, non ei facilis tribuatur ingressus ; sed, sicut ait Apostolus, probate spiritus, si ex Deo sunt» (Regula cap. 58.) Szent Tamás azt feleli, hogy van próbaidő, ami alatt el lehet dönteni, hogy van-e valakinek hivatása.1 2 Sokat foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon a szerzetbelépés előtt sok embertől kell-e tanácsot kérni és azt feleli, hogy nem, mert egy-két hozzáértő lelki embernek az útmutatása elég, amint Szent Benedek példája bizonyítja.3 A szerzetbelépéssel kapcsolatban igen vitatott és fontos kérdés volt, hogy vájjon szabad-e gyermekeket ifjúságuktól fogva az evangéliumi tanácsok megtartására nevelni. Mikor erről olvasunk Szent Tamás munkájában, akkor az oblátusi intézménynek olyan meleghangú és egyéni apológiáját találjuk, amely nyilvánvalóvá teszi előttünk azt, hogy erről csak az írhatott, aki maga is átment ezen a nevelésen. Az oblátusi intézmény védelmében elsősorban az Egyház gyakorlatára hivatkozik, mert ha az ellenfélnek lenne igaza, akkor az Egyház sem engedné meg.4 Egészen egyéni hangon szól arról, hogy gyermekeket a serdülő kor előtt a szerzetbe felvenni nem lehet rossz «immo est expediens et fructuosum, quia illud quod a pueritia assuescimus, semper perfectius et firmius tenemus,»5 s ezért idézi erre vonatkozóan a Szentírás szavát : «Javára van a férfiúnak, ha igát hordoz ifjúságától fogva». (Jer. sir. 3, 27.)6 Bizonyítása során idézi Aristotelest is, de csak gondolat1 A szerzetbelépés előtt való tanácskérésről jellemzően ezeket írja : «ab hoc consilio primo quidem amovendi sunt carnis propinqui... in hoc proposito amici non sunt, sed potius inimici, secundum illud... Inimici hominis domestici eius.» cap. 9. 294. o. 2 cap. 8. 10. 288. 295. o. — V. ö Quodl. IV. q. 12. a 23. obj. 5. Sum. theol. 11—II. 189, 2 ad 1, 9 ad 1. — Hasonlóan, de más összefüggésben a bencés Regula próbaévére történik hivatkozás: Contra pestiferam cap. 11. 13. 300. 307. o. 3 «Beatus Benedictus, ut Gregorius refert in II. Dialogorum, nutricem suam occulte fugiens, deserti loci secessum petiit, sed Romano monacho propositum suum aperuit.» cap. 9. 295. o. 4 «inordinatum valde esset, nec ab Ecclesia sustinendum quod parentes pueros in annis minoribus constitutos offerant Deo in religione nutriendos sub consiliorum observantia» (cap. 3. 270. o.), — amint ez ötéves korában vele is megtörtént. 6 Quodl. IV. q. 12. a. 23. 166. o. 6 u. o. 169. o. — V. ö. Sum. theol. II—II. 189. 5. Theologia. 22
