Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
IZRAEL, AZ ISTEN «VÁLASZTOTT NÉPE» 29 síkraszáll népéért, ha az bűnt bűnre halmoz. Jahve kötelezte magát erre a feltétel nélkül való segítésre, és pedig a Sinai-szövetségben. Szövetségi ígéretét meg nem szegheti. Ez ellen a végzetes eltévelyedés ellen pedig minden erejük latba- vetésével küzdöttek a próféták.1 Küzdöttek ellene azzal is, hogy a szövetségi ígéreteket ajkukra sem vették. Hozzá még azt sem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy amit fentebb (L. 26. 1.) a pátriárka-szövetséggel kapcsolatban mondottunk, az áll a próféták szemléletét illetőleg a Sinai-szövetségre is. A kiválasztásból több értéket meríthettek tanításuk kifejlesztésében, mint a szövetség gondolatából. Ha — mint Jer. 31,31-ben— a szövetség tartalmának továbbfejlesztéséről van is szó, e továbbfejlesztés a kiválasztás vonalán történik és annak kincseiből gyarapszik. A próféták szellemének jegyében áll a zsoltárköltészet is. Ha itt-ott reámutatnak is a zsoltárköltők a szövetség tényére, a főhangsúly mindig az Isten kegyelmi megnyilatkozásán és a nép bűntudatán van1 2 ; kivéve 44 (43), 18-t. Bár a népnek itt leirt sóhajából szintén a Jahve könyörületes irgalmába vetett bizalom csendül ki. A tóraadásban megnyilatkozó hagyomány természeténél fogva inkább a szövetséget helyezi homloktérbe.3 Akár sorscsapások alatt nyögött a nép és a csapás oka után kutatott, akár a törvényben szabályozott kötelességeit teljesítette a hivő ember a templomban, az ott fungáló pap a feleletet a tóra alapján intézte a hívekhez. A mózesi tóra gyökere pedig a Sinai-szövetségben volt.4 Ám a tóraadás sem kerülhette el az isteni kegyelemre való utalást.5 A mondottakból kiviláglik, hogy az ószövetségi Szentírásnak egyik középponti gondolata Izrael népének kiválasztása Isten által. Hogy mi e kiválasztás értelme és értéke, azt a következőkben fogjuk megvizsgálni. /„dny/ János. (Folytatása következik.) 1 Ám. 9, 10 ; Oz. 8, 1 ; Mik. 2, 6—7 ; 3, 11 ; Jer. 7, 3 skk. ; v. ö. Ám. 3, 2; 9, 7; íz. 14, 9, 21 ; 28, 14. 3Zs. 78 (77), 10; 106 (105), 45; 111 (110), 9. 3 Ex. 19, 4—6 ; 20 (dekalogus) ; Lev. 26, 45 ; Dt. 4, 13. 23. 34—35 ; 5, 2 skk. ; 26, 16—19 ; 28, 69 stb. 4 V. ö. W. Nowack: Amos u. Hosea. Tübingen, 1908. 37. 1. — Af. Weber: i. m. III. 181. skk. 1. — Cramer: i. m. 74. 1. 5 így pl. Dt. 7, 9. 10 : a berith (= szövetség) mellé társul a hesed ( = kegyelem).
