Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Zimándi Pius: Kódexirodalmunk és a társadalmi kérdések
308 ZIMÁNDI PIUS «Úristennek egyházának gondját viselné, papokat tisztelné, isteni zsolozsmát szorgalmatossággal hallgatna, és szegényekről mindenkoron megemléköznék» (IV. 388—89.). A rendi különállás, a nemesség tudata erős. A szenteknél a nemesi származást mindig föltüntetik, és erősen hangsúlyozzák az Úr Jézusnál, Szűz Máriánál is. Király csak királyi családból vehet jegyest, nemes «esmét nömös magból» (VI. 111.). Ez az alapja annak a bizonyításnak is, hogy Isten anyja is csak nemes lehetett (VI. 276.). Annak a véleménynek, hogy Szent János apostolnak (elhivatása előtt) Mária Magdolna lett volna jegyese, ez a cáfolata : Magdolna királyi vérből való volt, Szent János egy szegény halász fia, tehát «sem tisztesség, sem nemzetség nem adta volna», hogy jegyesek legyenek (IV. 265.). «Ez világ szerént az nemtelen ismét nemtelent szil, hanemha azután az királtól nömösítte- tik» (VI. 31.). Ez egyúttal annak a jogi fölfogásnak tükröztetője, hogy a nemesség forrása a király akarata. A Kevélségről c. fejezet inti — bizonyára nem ok nélkül — «Krisztusnak szép jegyösit», hogy «nagyobban» örvendjenek a szent angyalok társalkodásának, és hogy Isten szolgáló leányai, «hogynem mint ti nemeteknek és nemzetiteknek nemességében». «Nincsen szeméinek válogatása Úristennek elette» (IX. 165.). Az Isten előtt való egyenlőség gondolata tör itt elő. «Ez világi népek» között is természetszerűleg előfordul a nemességre való hivatkozás és a ragaszkodás hozzá még akkor is, «ha mikoron szegénységre jut», és a tisztelet olyan arányban jár ki nekik, minél nagyobb nemességből támadtanak (V. 148. Gyakorlatilag tehát nem egyforma a nemesség). Érdemes legalább futólag betekinteni a nemes szó használatába is. Kódexeink föltűnően sűrűn és előszeretettel használják jelző gyanánt ilyenforma jelentésben : értékes. Mi nemes Urunk Jézus Krisztus, nömös szent apostol, nömös főváros, nemes lelkitanuság, nömös lecke, nömös fényes csillagok, nömös és drágalátos adamas nevő kő stb. (A praestantior-t így adja vissza: nömösb. VI. 131.) A paraszt szó jelentéstartalma változatosabb, és a maitól némileg eltérő. Nem érdektelen részletezni. Szerzetesrendekben jelenti a nem fölszentelt tagokat : a laikus frátereket (conversusokat) : némely paraszt fráter, paraszt atyafi. További jelentése : nem egyházi, világi ; így van : paraszt úr, paraszt ruha, paraszt bírák, paraszt törvényben igen tanolt stb. Egyéb használata : példa parasztol (= kézzelfogható példa), paraszt kemény élettel neveli vala (V. 248.), mind Judicáig, kit az parasztok (= latin műveltséggel nem rendelkező világiak) siketvasárnapnak hívnak (VII. 337.), paraszt posztó (III. 351.), ne nézzed kedég... ez írásnak az ő paraszt voltát (XV. 24.) stb. Mai értelemben is megtalálhatjuk : nemesek inkább éreznek sérelmet, hogynem parasztok (VIII. 246.), ha kegyék paraszt nemből való leend (VI. 190.), mind nemesek és nemtelenek, mind gazdagok és szegények, mind várasi polgárok és az paraszt népek (VII. 122.).
