Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Szabó Vendel: Szent Tamás bölcselete és az ordinationes

SZENT TAMÁS BÖLCSELETÉ ÉS AZ ORDINATIONES 299 náris értékű és partikuláris vonatkozású, ami azonban nem zárja ki a tartalom értékelésének adott esetben bizonyos szempontok szerint való megváltozását. Diszciplináris jellege mellett tartalmazhat doctri- nális döntéseket is és a materialiter partikuláris körzetre adott meg­nyilatkozások egyes vonatkozásukban illethetik az összességet. A motu proprio ugyanis a diszciplináris intézkedések mellett tényleg tartalmaz doktrinális jellegű megnyilatkozásokat is, amelyek tantartalmának, megállapításában azonban bizonyos túlzás volt észlelhető, amit a motu proprio nyomán 1914 júl. 27-én kiadott és fentebb tárgyalt kongregációi döntés is bizonyít. Nem szállunk vitába a motu proprio több jellegzetes kifejezésé­nek értelmezését illetőleg, aminők : «pricipia et maiora Thomae Aqui­natis pronuntiata sancte teneantur... Quae in philosophia sancti Thomae sunt capita, non ea haberi debent in opinionum genere, de quibus in utramque partem disputare licet. .. Haec declarare et prae­cipere Apostoliéi officii duximus...» Nehéz és komoly tartalmú ki­jelentések ezek, különösen a «sancte tenere», amely kifejezés szinte stereotip lett Aquinas tanát illetőleg és az egyházjog is alkalmazza — can. 1366. § 2. Bármiként is értékeljük X. Pius szavainak dogmatikai súlyát, a kérdés lényege most elsősorban az, mit kell értenünk a «principia et maiora pronuntiata» alatt? Itt tűnik ki a párhuzam IX. Pius breve-je és X. Pius motu proprio-ja között. Amint IX. Pius a Czacki-féle hiva­talos magyarázat szerint Szent Tamás egyes tételeit olyan értelemben dicséri és hagyja jóvá, amennyiben azok «doctrinas a sacris Conciliis et hac sancta Sede propositas» tartalmaznak, éppen úgy X. Pius «sancte tenere» kifejezése a XV. Benedek és XI. Pius által adott értelmezésben alkalmazandó és autentikusan így értendő a «principia et maiora pro­nuntiata» megítélésében. Mivel X. Pius motu proprio-ja nem terjesz­kedik ki a «principia és maiora pronuntiata» részletes megjelölésére és közelebbi meghatározására, más autentikus dokumentumok veendők figyelembe. P. Ledóchowski már említett instrukciójában részletes áttekin­tést nyújt ezen maximákról «Talia exempli causa iudicantur quae spectant ad originem cognitionis nostrae, ad propriam veritatis ratio­nem quae consistit in adaequatione intellectus et rei, ad statum certi­tudinis non modo possibilem, sed reapse existentem et infallibile cri­térium, quo certitudo dignoscitur et acquiritur. Sunt deinde ... ea quae statuunt naturas rerum huius mundi adspectabilis esse finitas, contingentes, mutabiles, ideoque productas ab Ente infinito, necessario, 1 1 Figyelemmel mérlegelvén a felsorolást, láthatjuk, hogy az követi a Doctoris Angelici értelmezését, amely szerint a «principia et pronuntiata maiora» : «de propriis cognitions humanae rationibus, de Dei natura rerum­que ceterarum, de ordine morali et ultimo vitae fine assequendo» szólnak.

Next

/
Thumbnails
Contents