Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Vendel: Szent Tamás bölcselete és az ordinationes
290 SZABÓ VENDEL I. Nézzük először a dokumentumokat, amelyekről szó van és amelyekre való utalás hiányát feltűnőnek találjuk. X. Pius Doctoris Angelici motu-propriójának kimondott célja Szent Tamás bölcseletének imperativ előírása és vele kapcsolatban a Summa Theologica-nak a teológiai oktatásban alap és sarokkő gyanánt való biztosítása. A pápa nem akarta, hogy a fél évszázad óta gyakran megismétlődő felhívás és intés Szent Tamás elveinek és rendszerének követésére a pusztában kiáltónak szavaiként hangozzanak el, praktikusan nyúlt tehát a dologhoz és az akadémiai grádusokra való promo- veálás jogát a Summa Theologica norma gyanánt való alkalmazásától tevén függővé, egyszersmind az ő bölcseletének érvényesülését is előírta. A pápa határozott vonalat akart húzni, hogy a skolasztika körzetében egyre jobban kifejlő iskolás harcok és ellentétek a keresztény bölcselet izmosodását meg ne akasszák, azért Szent Tamás bölcseletét, mint a keresztény bölcselet-virágzásának kulmináló pontját, tette meg kifejezetten tengelynek, hogy általa és vele az Egyház sajátos bölcseletének további fejlődését sikeresen biztosítsa. X. Pius — sajátszavai szerint — okult az 1910-ben kiadott Sacrorum Antistitum motu-proprio esetén, amely praecipue és nem unice írván elő Szent Tamás bölcseleti rendszerét, azt eredményezte, hogy sokan a skolasztika bármelyik bölcseleti irányának követését a pápa szándéka szerint megengedhetőnek vélték, mégha azok «principiis S. Thomae repugnantia» lennének is. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Doctoris Angelici nem szól részletesen Szent Tamás bölcseleti tételeiről, hanem általánosságban csak azon elvekről, amelyek az ő rendszerében alapvető jellegűek : «quibus tan- quam fundamentis ipsa-philosophia-utitur». Rámutat, hogy azon elvek tulajdonképpen a keresztény bölcseleti irányok közös kincsei, «quae nobilissimi philosophorum ac principes Doctorum Ecclesiae meditando et argumentando invenerant de propriis cognitionis humanae rationibus, de Dei natura rerumque ceterarum, de ordine morali et ultimo vitae fine assequendo.» Ezeket tartja tehát szem előtt, amikor előírja : «ut in omnibus philosophiae scholis principia et maiora Thomae Aquinatis pronuntiata sancte teneantur.»1 1 A motu-proprio jellegértékelés szempontjából diszciplináris intézkedésnek tekintendő', amely még azonfelül formaliter territoriális jellegű is, mert «pro Italia et insulis adiacentibus» adatott. Itáliában ugyanis a teológiai főiskolák az egyházi hatóságok jogkörébe tartoznak, nem volt tehát semmi akadálya, hogy a pápai intenciók és intézkedések teljesen érvényesülhessenek. Több országban azonban a keresztény bölcseleti és teológiai fakultás a világi egyetem szerves része lévén, könnyen megtörténhetett volna, hogy az autonómia és az egyetemi tanszabadság elvére hivatkozva az államhatalom tiltakozik a pápai intézkedés ellen. A kellemetlen összeütközés elkerülését célozta a territoriális jelleg megadása, hiszen az érdekeltek úgyis tudták, hogy a pápa azért szólt Péternek, hogy Pál is értsen belőle.
