Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
Középkori franciskánas-járás Kelet-Ázsiába.1 KÖZÉPKORI FRACISKÁNUSJÁRÁS KELET-ÁZSIÁBA 269 P. Van den Wyngaert a 333—355. oldalakon Montecorvinói Jánosról beszél. Előadja röviden életét (335—37), amelyből megtudjuk, hogy a hasonló- nevű délitáliai községből (Montecorvino Rovello2) származott 1247-ben, amint ez a második leveléből is kitűnik. Elvégezve tanulmányait, elöljárói a rendben tanárként alkalmazták. Titkon ápolt hivatását követve Fr. Bona- gratia (1279—83) generálisi hivataloskodása alatt örömmel vállalkozott a kisázsiai missióra. Innét II. Aiton örmény király legátusaként jött vissza Európába IV. Miklós O. F. M. pápához 1289-ben. IV. Miklós (1288—92) azután elküldi Jánost keletre, hogy leveleket közvetítsen a következő címzettekhez : Antióchia és Georgia pátriárkáihoz, Örményország, Perzsia, Georgia, Turkesz- tán, Etiópia és Kína királyaihoz és fejedelmeihez. János Rietiból, ahol ebben az időben a pápa tartózkodott, Velencének vagy Anconának vette útját, ahonnét Antióchiába, Lajazzoba, Sis-be, amely akkor Örményország királyi székhelye volt, majd innét a perzsa királyok székhelyére Tebriszbe érkezett. 1291-ben Tebriszt két társával : Pistojai Miklós döméssel és Lucalongo Pietro kereskedővel elhagyta, hogy a Perzsa-öblön át a tengerre szállva India déli csücskét megkerülve a Coromandel part mellett Madrasba kössön ki, amelyet Szent Tamás városának neveztek a keresztények. Itt domonkosrendi útitársát eltemette és 100 embert megkeresztelt. 13 hónapi indiai tartózkodás után tengeri úton érkezett el Cathay-ba, Kínába, annak akkori székvárosába, Pekingbe, vagyis akkori nevén Kambalekbe. A nagykán eme székvárosában apostoli tevékenységbe kezdett, amikor is templomokat, kolostorokat épített, pogányokat keresztelt és szakadár és egyéb keresztényeket nyert meg a katolikus Egyháznak. Montecorvinói János lázas tevékenység közben 1328- ban halt meg Pekingben. A 337—-39. oldalon Sz. a kódexekről szól. Mivel Montecorvinóinak csak három levele ismeretes előttünk, e három levél kéziratait sorolja el. Az első a XIV. században Menentillo döméstől olaszra fordítva található a firenzei Laurentianaban (Plut. LXXVII. cod. 74); ennek hitelességét Petrus Apo- nensis (szül. 1250), korának jeles írója is bizonyítja. P. Van den Wyngaert is kétségbe vonta e levél hitelességét, de itt visszavonja tévedését3 és a kódex hitelessége mellett tör lándzsát. A második és harmadik levél a párizsi Bibi. Nat. 5006 és Rómában Bibi. Vat. Chigi I. VII. 262, Bibi. Corsini 776-ban foglaltatnak. E leveleket kiadták : Wadding Analeseiben (ad annum 1305 és 1307.), P. Golubovich (Biblioteca, III. 87—93), Moule és P. Van den Wyngaert. Ismételten kinyomatta azokat P. Golubovich az Acta O. F. M. 1928, XLVII, 200—206 (jubileumi szám). A magyar irodalomban a többi között megemlítjük Balanyi György, Montecorvinói János c. füzetét, amelyet a Szent István Akadémián olvasott 1 Az előző közleményt 1. Theologia 1940. (VII.) 1. sz. 2 Balanyi György, Montecorvinói János, Budapest, 1930, 5. 3 V. ö. P. A. Van den Wyngaert O. F. M., Jean de Mont Corvin, 19.
