Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
268 GERENCSÉR ISTVÁN ez a gyökér, ez a fontos és nem a külső tett a gyümölcs. (W. Link : Christliche Ethik und dialektische Theologie). Az embert végzetes romlottságából egyedül Krisztus tudja kiragadni. Az egyes értekezések a Luther—Kálvin-i tanokat igen határozottan emelik ki ezen a téren : solus Christus proponendus, a benne való bizakodás, a meg- váltottságban való bizakodó hit igazítja meg az embert. A sola fides tanban tehát a dialektikus teológia szintén egészen Luther—Kálvin-i álláspontra helyezkedik, úgyszintén a hitbizonyosság kérdésében is. Ugyancsak a Luther—Kálvin-i pneumatikus egyházfelfogást képviselik a cikkírók (H. Diem : Est autem ecclesia congregatio sanctorum in qua evangélium pure docetur.) A dialektikus teológia sajátossága abban tűnik ki, hogy — amint utaltunk rá — a cikkírók hisznek a két protestáns egyház egyesülésének lehetó'ségében. Amint mindebből látszik a dialektikus teológia tanításai legtöbb ponton rokonok Kálvin—Luther tanításaival, de ezek a tanítások az analogia entis tan teljes elvetésével, az existenciális filozófia egyes fogalmainak bevezetésével és a két reformáció korabeli vezéralak közelebb-hozásával sajátos újszerű színt nyernek. A kinyilatkoztatás természetfelettiségének megvallása, a komoly kereszténység hangoztatása és a fent említett sajátos szintézis hozza azt, hogy a dialektikus teológia túlnőtt a teológiai tudományosság keretein valóban igehirdetéssé vált. És a racionalizmustól, humanizmustól elsekélyesedett protestáns egyházak hívő rétegeiben igen hamar visszhangra de ugyanakkor más irányok képviselői részéről a legerősebb ellenállásra is talált. Így a hollandi új-kálvinizmus részéről a legkíméletlenebb harcot folytatták és folytatják ma is a dialektikus teológia ellen. (Th. L. Haitjema : Der Kampf des holländischen Neu-Calvinismus gegen die dialektische Theologie.) Ugyanez a helyzet a skóciai és angol egyházban is. Egyes csoportok — főleg ahol Barth tanítványainak befolyásuk van — erősen szimpatizálnak a dialek- ikus teológiával, de a High Church, általában a katolizáló irány, másrészt pedig a racionalista ágak erősen ellene állanak a barthi tanoknak. (H. Mc. Connachie : Der Einfluss Karl Barths in Schottland und England). Ugyanez a helyzet a német protestáns egyházakban is. (H. Asmussen : Karl Barth und die bekennende Kirche.) Mindenesetre ha a barthi tanok nem is mindenhol találnak követőkre, annyit eltértek, hogy megmozgatták a protestáns teológiát. Ennek a jele az, hogy még a távoli Japánban is vannak követői Barthnak. (E. Kan: Karl Barths Einfluss in Japan.) Mindennek a hatásnak az alapja: a hívő protestánsok a Barth féle teológiában fedezték fel a teológiát, mely komolyan veszi teológia voltát, Krisztust és a kereszténységet. A Barth féle dialektikus teológiának ez a legnagyobb értéke. Ha tehát a katolikus teológus éppen az Istentan és az emberről való dialektikus felfogás miatt a barthi teológiával szembe is helyezkedik, mindenesetre talán leginkább a dialektikus teológiában találhatja meg azt az irányt, mellyel a termékenység reményében veheti fel a nemes értelemben vett és a teológiai fejlődés szempontjából nagyon is szükséges vitát. Gerencsér István.
