Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
266 GERENCSÉR ISTVÁN Ha ez így van és ha a teológia forrása a Szentírásban adott kinyilatkoztatás, szempontja pedig a hívő ismeret, akkor szükségszerűen szembe fog kerülni éppen önállóságának megvédésére a humanista, filozofálgató, természetes teológiai irányokkal, melyek úgy nézték a Szentírást is, mint egy vallási dokumentumot a sok közül. Valóban a dialektikus teológusok a leghatározottabban állást foglalnak a Schleiermacher óta kialakult racionalista irányú protestáns teológiával szemben, mivel ez szerintük éppen a kereszténység természetfelettiségét sikkasztotta el. Ez a magatartás egészen közel vitte a dialektikus teológiát Lutherhez és Kálvinhoz. Bennük oly vezérekre találnak — vallják (ezt mutatja a sok Lutherről és Kálvinról szóló cikk), — akik komolyan vették a kinyilatkoztatást, komolyan vették és határozottan képviselték a skolasztikával szemben azt (ezt nagyon hangsúlyozzák), hogy a megfoghatatlan Istent nem lehet semmiféle észszisztémába fogni, éppen azért elvetik a misztériumok bármiféle filozófiai magyarázási lehetőségét (pl. a praedestinációnál). Azonban ezen a ponton szerintünk Kálvinnal és Lutherrel együtt félreértelmezik a virágzó skolasztika, a katolikus hittudomány célját és szempontjait. Luther és Kálvin egymás mellett szerepel. A dialektikus teológiának ugyanis meggyőződése, hogy mind a kettő a szigorú kereszténység alapján áll. Az Isten akarata éppen az, hogy a mai keresztények lelkében a két irány közelebb kerüljön egymáshoz. Nem azért, mivel ez így hasznosabb (az ilyen hasznossági uniós kísérleteket elítélik : H. Klugkist—Hesse : Der Unios- versuch des Pädagogen Joh. Friedr. Wilberg.), hanem azért, mivel a kettő között éppen tartalmilag lehet találni kiegyenlítést, közös tanítási pontokat. Ennek a közeledésnek a feltétele egymás megismerése, a régen vitatott kérdések (főleg az Oltáriszentség tan) újrafelvétele, alapos megvizsgálása és annak a kikutatása, hogy Luther és Kálvin között nem merőben csak szóbeli különbség van-e? Azt is számba kell venni, hogy azóta sok kérdés tisztázódott. így a tanokon keresztül találkozva és felújítva egy egészséges, jószándékú polemikus teológiát, lehet reményleni a közeledést és talán az egységet. (H. Gollwitzer : Die Abendmahlsfrage als Aufgabe kirchlicher Lehre.) Ennek a határozott módszernek és Kálvin—Luther hagyományaihoz való visszatérésnek az eredménye az elhatárolódás, ahogy már sokszor jeleztük a divatos teológiai áramlatoktól, melyek a cikkírók szerint megfertőzték a protestáns teológiát. Ebben az elfordulásukban a dialektikus teológusok bizonyos értelemben közelednek a katolikus teológiának ezen a téren következetes álláspontjához és így a mélyebb kereszténységhez ; azonban másrészt éppen ezekkel az irányokkal szemben is talán néha túlzottan elítélő magatartást tanúsítanak (pl. amikor a filozófiát és pszichológiai szempontokat eleve kizárják a teológia területéről.) Ugyanekkor Barth tanítványai a katolikummal szemben is Kálvin és Luther példájára a rideg elutasítás álláspontjára helyezkednek. Legfőképen azért, mivel szerintük a katolikus teológia a skolasztikus módszer és az analogia entis tan következtében az Istenről hamis képet rajzol, Isten és az ember viszonyát helytelenül fogalmazza meg
