Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 261 gesetz, RGBl. 50.) javaslatának indokolása a katolikus egyházat privilegizált nyilvánjogi testület1 állásában meghagyja, mert az állam elismeri, hogy az Egyház fennállása és célja közérdekű, közhasznú és ezért különleges előnyökre van igénye.1 2 3 A Németbirodalomban a weimari alkotmány 137. §-a —- amelynek kompromisszumos rendelkezéséről különben Ruffini3 így ír : è certo il più curioso di tutta la Costituzione del 1919 — 5. bekezdésének 1. mondata szerint azok a vallási társulatok (Religionsgesellschaften), amelyek eddig nyilvánjogi testületek voltak, megtartják ezt a minőségüket (Körperschaften des öffentlichen Rechts), ezzel persze éppen a 137. § élén álló és a szeparációs gondolatot kifejező mondatnak (Es besteht keine Staatskirche) kívántak ellensúlyt állítani. Valóban, az elválasztási eszmének a 137. § 5. bekezdése a legélesebb áttörése, amelyet még különösebbé csak a fent ismertetett első mondatát követő 2. és 3. mondat, valamint a 137. § 7. bekezdése tesz, amely a vallásellenes úgynevezett világnézeti szervezeteknek is megengedi a közjogi testületi minőség megszerzését, bár persze ezeket a történeti egyházakkal nem kívánta teljesen egyenlő helyzetbe hozni.4 így tehát a weimari rendszer nem valósította meg a Franciaországhoz hasonló radikális szeparációt ; amíg ott ugyanis az Egyházat a magánjog közönséges egyesületei közé süllyesztették, mégpedig az odiózus ius speciale bilincsei között, Németországban az egyházak megmaradtak nyilvánjogi testületeknek, ami azt jelenti, hogy nemcsak magánjogi jogképességük van meg, hanem közjogi jogosítványokkal is rendelkeznek és ezzel az állam az egyházaknak a köz életében elfoglalt helyét húzza alá.5 Különben ez a helyzet jogilag megmaradt legújabban is, legalább a kifejezést, nyilván tartalmilag a weimari alkotmány 137. § 5. bekezdésére támaszkodva, megismétlik a későbbi konkordátumok is, így az 1924. évben megkötött bajor konkordátum 2. pontjának 2. bekezdése,6 az 1932. évben kötött badeni konkordátum 5. (4) pontja7 és az 1933-as birodalmi konkordátum 13. pontja.8 1 Kő stier Rudolf: Die katholische Kirche Österreichs, ZsföffR. XVI. I., 59. 2 Burckhardt: Gesetze und Verordnungen in Kultussachen3, Wien, 1895, II. 18. 3 Lezioni di diritto ecclesiastico Italiano, Torino, 1930, 185. 4 Scharnagl A. : Kirche und Staat im Deutschen Reich, Görres Staatslexikon5 III, 175—-179. A weimari alkotmány 137. § találó kritikáját 1. Ruffini, 180—187. 5 Eichmann, Lehrbuch4 I. 34. 6 Soweit sie (Orden und religiöse Kongregationen) die Rechte einer öffentlichen Körperschaft genossen haben, bleiben ihnen diese gewahrt. .. 7 ... die Rechte einer öffentlich-rechtlichen Körperschaft... 8 Sie (die kath. Kirchengemeinden, Kirchengemeindeverbände und Diözesanverbände, die Bischöflichen Stühle, Bistümer und Kapitel, die
