Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Elek: A ferences iskolaügy a XIV. sz. végéig
ralium» vagy más néven «studia physicae». 1292-ben már fennállt ez a kettős beosztás : «Item vult generale capitulum, quod ministri in provinciis suis ordinent studia pro artibus pro iuvenibus provinciae instruendis». Hasonlókép említést tesz a rendelet a studia physicae tanáráról is, ki nem lehetett egy személyben teológiai lektor.1 A római rendtartomány 1316. szabályai megtartják a kettős beosztást, sőt világot vetnek az egész tanmenetre: «Item ordinentur per ministrum studia grammaticalia, logicalia et philosophica in locis diversis, ad quae gradatim mittantur iuvenes secundum capacitatem et aptitudinem ipsorum».2 A provencei tartomány törvénykönyve hasonló iskolaképet mutat s talán már az 1292 előtti évek gyakorlatára is fényt vet, mert keletkezési idejük legtöbb valószínűség szerint korábbi időre nyúlik vissza.3 Fontos ez a megkülönböztető beosztás. A XIII. század «tabulae scientiarum»-ai segítségével ugyanis könnyen megállapíthatjuk általa a tananyagot. A studia logicae vagy artium (ars a tudományok tárgyalási módját, technikáját jelenti) anyaga egy tartalmilag a XIII. század végére tartozó tudományfelosztás szerint egyezett a triviummal, vagyis felölelte a grammaticát, dialecticát és retoricát.4 A párisi egyetem artista fakultásának vizsgaanyagot tartalmazó egyidejű kérdésgyüjte- ménye szerint is a philosophia rationalist : a grammatikát és a mai értelemben vett logikát kell alatta értenünk.5 Minthogy a nyelvtani tanulmányokat már az alsóbbfokú oktatásban előlegezték, a legnagyobb fontosságot itt a dialektikába való bevezetésre fordították. Elengedhetetlen feltétele volt ez az iskolák tudományos módszerének. Hisz dialektika jelentette a tudományos elmélyedésnek és vitatkozásnak s vele az egész tudományos teológiának alapját. Aristoteles logikai munkáin alapult az oktatás. A Kategóriák, az Analytica priora és posteriora, a Topica és Sophismata volt a fő tankönyv, bár jutott szerep Porphyrusnak (Isagoge) és Boethiusnak (Liber de divisione) is. A logika-lektor az általánosan szokott formák között adott elő. A tananyagot a lectio, disputatio és az újramagyarázó repetitiók keretében átvette és a hallgatók szellemi kincsévé tette. Előadó szerepét a domonkosok rendelkezése szerint az vállalhatta, aki legalább két évig eredményesen foglalkozott bölcseleti tanulmányokkal.6 Később még több engedményt tettek. 1405-ben már mindaz vezethette A FERENCES ISKOLAÜGY A XIV. SZÁZAD VÉGÉIG 241 1 Cap. gen. Paris (1292) ed. Ehrle, ALKG. VI. 64, 108. 2 Stat. prov. Romanae. (1316) VI. 4, ed. Little, AFH. XVIII (1925) 368. 3 Stat. prov. Provinciae (1316) VI. 3, ed. Delorme, AFH. XIV. (1921) 423. 4 Grabmann: Die Geschichte der scholastischen Methode, Freiburg i. Br., II (1911) 44. 6 Grabmann: Mittelalterliches Geistesleben. München, II. (1936) 183—199. 6 Cap. gen. O. P. 1325., in : Chart. II. 282, n. 840. Theologia. 16
