Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Elek: A ferences iskolaügy a XIV. sz. végéig
A FERENCES ISKOLAÜGY A XIV. SZÁZAD VÉGÉIG 239 buzdításokat a hibákra és az erényekre vonatkozólag, amint azt Szent Ferenc hangsúlyozta, felváltotta a hosszabb fejtegetés. Sokkal alaposabb teológiai ismereteket követelt ez meg, mint a rövidre szabott erkölcsi intelem. A szentírásmagyarázat és tartalmának spekulatív feldolgozása megkövetelte azt a jártasságot, amelyet a lectio sententiarum nyújtott. Az ilyen formában történő rendszeres dogmatikai feldolgozás bizonyára több évet vett igénybe. Elhamarkodott lenne annyi időt feltételezni, mint amennyit az egyetemeken tanulóktól megköveteltek. A regula szavai szerint nem annyira az iskola padjain eltöltött évek számától, hanem a jelölt egyéni képességeinek és tehetségének mértékétől függött a hitszónoklásra való képesítés. Tudását mindenkinek vizsgával kellett bebizonyítania. A vizsga azonban még nem a tanulmányok befejezését jelentette, hanem csak a praktikus lelkipásztorkodás megkezdését. A vizsgát elég szigorúan vehették, ami viszont több évi stúdiumot tett szükségessé. A ferences vándordiák típusának egyik híres megtestesítője, Salimbene — aki világjártában csak be-benézett a teológiai főiskolákra — dicsekedve említi, hogy 1248-ban, tíz évvel tanulmányainak megkezdése után IV. Ince pápától felhatalmazást nyert a szónoklásra. Mégis eleget akart tenni a vizsgát követelő rendi előírásnak is s társával, Johanninus de Ollissal együtt jelentkezett a vizsgára. Vizsgáztatóul egyik jóbarátját, Hugo de Digna-t szerette volna. Érthető okokból kifolyólag a generális nem tett eleget ennek a kérésnek. Végre is kolostorának házi stúdiumát vezető lektor és repetitor előtt kellett megjelenniök. A különben mindent csevegő bőbeszédűséggel ecsetelő Salimbene röviden közli az eredményt : ő átment, de barátja bizony megbukott.1 Határozottabb képet nyerünk, ha azokat az éveket nézzük, amikor a filozófiát már törvényhozással vezették be a ferences teológiákon. Sok előzménye volt ennek a rendeletnek. Elég legyen csak utalni azokra a szellemi harcokra, amelyek a bölcselet honfoglalását a párisi egyetemen megelőzték s később azokra a harcokra, amelyeket az aristotelizmus és platonizmus a párisi egyetemen s különösen a domonkosok és ferencesek között, sőt az egyes rendek keretein belül is vívott. Mi erre nem térünk ki. Csupán idő szempontból utalunk rá, hisz e küzdelem eldöntésére az előkészítő tudományos alapot a bölcselet rendi oktatásba való felvétele adta meg. A Rend kezdetben ugyanazokat az előítéleteket osztotta a filozófiával szemben, amelyeket a párisi egyetem. Széleslátókörű emberek, mint Eudes de Chateauroux, az egyetem egykori kancellárja, IX. Gergely pápa a XIII. század legnagyobb tudománypártoló főpapja voltak leg1 Salimbene: Chronica fr. Salimbene de Adam Parmensis, ed. Holder- Egger, in : Monumenta Germaniae Historica Scriptores, XXXII. Hannover, 1905—1913, 279, 311.
