Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ivánka Endre: A trichotomikus anthropológia a középkori és az ókori filozófiában
tartoznék a természetfölötti élet is, mintha annak a hiánya az emberi természet egyik képességének felfüggesztése, az emberi természet megcsonkítása lenne. Az egész középkorban Szent Ágoston művének tartott «de spiritu et anima» című műben (mely azonban Clairvaux-i Alcher munkája) a szokásos dualizmus mellett (test-lélek, látható és láthatatlan világ stb.) ezt a trichotomiát is találjuk : Animalis (se. vis) sive sensualis appetit visibilia, rationalis discernit... ea, intellectualis pertrahit ad divina (M. P. L. 40, 808)1. Ezen a helyen még nem határozottan lélekrésze/cről van szó, sőt hozzáteszi : Hanc triplicem vim animae, id est sensualem, rationalem et intellectualem, philosophi partes vocaverunt, non integrales, sed virtuales ; quia potentiae eius sunt (u. o.) — de más helyen, egy egész tipikus terminussal, melyet ebben a kérdésben «leitmotiv»-ként lehet használni, mégis lélekrésznek minősíti ezt a magasabb, a ratio fölött álló princípiumot : Dicitur spiritus mens «rationalis, ubi est quaedam scintilla tamquam oculus animae, ad quem pertinet imago et cognitio Dei (M. P. L. 40, 785). A mens rationalis-on belül (ez alatt a név alatt itt tehát úgy a ratiót mint az intellectust kell érteni, éspedig a fenti értelemben) van egy «szikra» (ez már az eckart-i «Seelenfünklein»-ra emlékeztet), mely az Isten-megismerés szerve vagy képessége ; ez az a lélekrész, melyre tulajdonképen vonatkozik az a tanítás, hogy a lélek az Isten hasonmása. A «liber de spiritu et anima» e tekintetben még Aquinói Szent Tamásra is gyakorolt hatást. Hangoztatva ugyan, hogy a lélek a testtel mint forma, tehát egész essentiájá- val egyesül (szemben a liber de sp. et a. felfogásával, mely szerint az «imaginatio» a testet és lelket összekötő kapocs), mégis elismeri, hogy non ita corpori unitur anima sicut aliae formae materiales, quae sunt omnino in materia quasi submersae . . . vires intellectivae non procedunt ex essentia animae ex illa parte qua est corpori unita (q. de ver. q. 12 a 14 cp.). Ezt a felfogást akkor teszi szóvá, mikor a raptus-ról, tehát egy misztikus jelenségről beszél.1 2 Klasszikus és az egész középkorra kiható kifejezését azonban ez a felfogás abban a műben találta, melyet, habár tényleg Guilelmus a A TRICHOTOMIKUS ANTHROPOLÓGIA A KÖZÉPKORI FILOZÓFIÁBAN 227 1 Különösen érdekes ebben a könyvben az a hallgatólagos utalás Platon Z/o/ereta-jára, mely abban rejlik, hogy a vis intellectualis-t a consiliarius-okkal,, a rationalis-t a milites-ekkel, az animalist a rustici et artifices-ekkel hasonlítja össze. «Civitas Dei est anima...» így kezdi a fejezetet. 2 Már ezen a helyen szükségesnek tartjuk megemlíteni azt (habár késó’bb még vissza kell térnünk erre a kérdésre), hogy ugyanaz a gondolat, ugyanazzal a hasonlattal fordul elő' már Plotinosnál is : Egy részünket a test borítja, — mintha valaki lábaival a vízben állna, a test felső része pedig kiállna a vízből — azzal a résszel pedig, melyet a víz nem borít, felemelkedhetünk az Istenséghez, a világ centrumához. — Plotin. Enn. VI—IX. 8. énei fiÉQog rj/ióiv »are/ercu vno rov owfiaroç — oâov et rig rovg Tiôôaç iyoi èv vöan, TŐ) Ô’âÀAqj ad) juin vTiegeyoi— rq> jif/ ßannabivn rov oœ/rarog éjiegágavreg, roőnp ovvájiro/iev . . . rqi návrcov xévrQip. 15*
