Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Artner Edgár: Origenes és Plotinos
ORIOENES ÉS PLOTINOS 219 val1 szemben az origenesi felfogás a személyiséget emeli ki az istenségben és ezáltal foglal helyet a Szentháromság dogmafejlődésének keresztény tényezői között.2 Bár az alexandriai hagyomány vonalán tanítja a lelkek eredeti tisztaságát és bűnbeesését, amiben közös felfogáson van Plotinosszal és iskolájával, de már élesen elválik tőlük a teremtés, megtestesülés, megváltás és szabadság (mind az Isten tevékenysége, mind az emberi szabadság tekintetében, amely lehetővé teszi az erkölcsi fejlődést) tanában. Ha tévedésekkel átszőtten is, de ezekben mégis a kinyilatkoztatott vallás alapjain épít tovább.3 Míg Origenes a keresztény és a szó nemes értelmében vett misztérium kiépítésén dolgozott,4 addig Plotinos nagy elragadtatással volt az eleuziszi misztériumok iránt, sőt követői közül többen hierophanté- szekké is lettek.5 Ha az ilyenféle következetlenségeket tudomásul veszlásánál újplatonikus elv vezérelte : a legfőbb okok működése generikusabb és a másod okok partikulárisabb működésének hordozója. (Proklostól idézi ezt, aki Kr. u. 410-ben született ! Talán addig ez a «principe familier aux néoplatoniciens» lappangott? Nekünk tehát míg Origenesnél régebbi plato- nikusnál ez az elv ki nem mutatható, nem «semble-t-il», hogy Origenes erre épített volna.) 1 Amely — mint alább meglátjuk — megfért a polytheizmussal s csak a szó szoros értelmében vett szubordinációs háromságot tűrt meg. Különösen kitűnik Plotinus háromságának ilyen jellege, ha az egyes hypostasisoknak a mitológiai istenségekkel való azonosítását figyeljük meg. Ezek szerint a kimondhatatlan Egy lenne Uranos, a Nusz lenne Kronos és a világiélek Zeus. (Enn. V. 8, 12. 13.) Itt már időbeli egymásután következés is fennáll. A leginkább keresztény elgondolás, amely Plotinost a platonizmustól el is választotta, a Nusznak az ideák hordozójaként való felfogása. Ezt, mint idegen elemet, Plotinos csak nehezen tudta iskolájával elfogadtatni. V. ö. Techert i. m. 117. old. Amiben Techert philoni hasonlóságot lát (u. o. 119. old. 10. j.), az inkább origenesi befolyással magyarázható. 2 Lásd kimerítőbben Dufourcq i. m. 302. sköv. o. — Lebreton: Histoire du dogme de la Trinité II. 633. sköv. o. és Fliche-Martin i. m. II. 259. o. 1. j. és 282. o. 3. j. 3 Ezeket igen alaposan kifejti Dufourcq i. m. IV. 293. sköv. o. Főleg 296. old. A 208. old. pedig így foglalja össze a párhuzambaállítást : «Ha Origenes rendszere különbözik is Plotinos rendszerétől mind a szabadság eszméjének igen erős kiemelése által kozmológiájában, mind a megtestesülés eszméje által, amely kiváló helyet foglal el szótériológiájában, látnivaló milyen feltűnő párhuzamot tüntetnek fel, milyen vallásos áramlat lelkesíti őket ; és még más megragadó analógiákat is lehetne mutatni még szerzőik módszerében is, amely ekletikus és egyben allegorikus ; végül nyilvánvaló, hogy Plotinos az ő háromságát Origenes Szentháromsága után mintázta». — A hellenizmusnak Origenesre és módszerére gyakorolt hatásairól lásd még Fliche-Martin i. m. II. 279. sköv. o. 4 Ezek tudatában egészen más megvilágításban látjuk majd ezirányú működését is, mint Lebreton i. m. és Fliche-Martin II. 275. sköv. o., ahol természetesen ismét reá gyakorolt újplatonikus hatásról van szó. 6 Dufourcq i. m. IV. 210. old. j.
