Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 203 idő óta vagyok veletek, és nem ismertél meg engem? ! Fülöp ! aki engem látott, látta az Atyát is.»1 Az Üdvözítő máskor is mondja : «És aki engem lát, azt látja, aki engem küldött.»1 2 Isten természet szerinti Fia a megtestesülés titkában a kapocs az Atya és a fogadott gyermek között. A fogadott gyermek meg akarja ismerni az Atyát? Csak nézzen az Úr Krisztusra, benne az Isten van köztünk emberi formában. Krisztus szeméből az Isten tekint reánk, az ő füleivel az Isten hallgat minket, az ő szájával az Isten szól, vagy szótlan, az ő tetteivel az Isten cselekszik köztünk. A fogadott gyermek hasonló akar lenni az Atyához? Nézze jól meg az Úr Krisztust és próbálja magára mintázni, próbálja magára ölteni az ő vonásait és akkor azon az úton jár, amelyen egyedül lehetséges embernek az emberi lét keretei között olyan tökéletesnek lenni, mint amilyen tökéletes a mennyei Atya. Krisztust követni tehát annyit jelent, mint az Isten fogadott gyermekségével adott erkölcsi feladatot vállalni és teljesíteni, azaz hasonlóvá lenni az Atyához. Ezért akiket az Isten hatékonyan és véglegesen fiaivá fogadott és fiainak ismert el, azokról ő, minden lét szuverén ősforrása eleve elrendelte, hogy hasonlóvá legyenek Fia képéhez («ngoátgiaev av/u/iogcpov^ rfjç eîxôvoç rov vlov amoti»), aki így elsőszülött a sok testvér között («sîç ró elvai amov TiQcoróroKov èv noTükotç âôeÂcpoïç»).3 A testté lett örök Ige mindazoknak, akik élő hittel magukba befogadták őt, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek.4 Emberi viszonylatban a gyermekké-fogadás puszta akarati tény, amely magának a gyermekké fogadottnak létéhez nem ad semmit (denominatio extrinseca). A gyermekké-fogadással szemben a nemzés létet ad a gyermeknek. Éppen ezért a születés fogalma létben való függést fejez ki, vagyis kiemeli azt a mozzanatot, hogy a gyermek kap valamit létét tekintve a nemzőtől. Csak míg a nemzés a lét aktív adását fejezi ki, addig a születés azt mondja, hogy a született létet kap. Akit az Isten gyermekévé fogad, annak a kinyilatkoztatás tanítása szerint ad is valamit meglévő létéhez és így az Isten-gyermekség bennünk nem merőben denominatio extrinseca. Mert a fogadott gyermekséghez hozzátartozik, hogy a gyermekké fogadott újjászülessen az Istenből. Azok fogadták be magukba hittel a testté lett örök Igét, akik, amint Szent János mondja, nem a vérből, sem a test ösztönéből, hanem Istenből születtek.5 Maga az Üdvözítő mondja Nikodémusnak : «Bizony, bizony mondom neked, hacsak valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát. «Nikodémus az újonnan születést valóságos és nem képletes, metaforikus értelemben értette, továbbá ugyanannak az 1 Ján. 14- 7—9. 2 Ján. 12, 45. 3 Róm. 8, 29. 4 Ján. 1, 12. 6 Ján. 1, 12—13.
