Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
az egy isteni valóságnak, vagyis amennyiben külön személy. A Fiúba kifejezte az Atya teljes önmagát. A Fiú éppen annyira homálytalanul tökéletes, folttalanul szent, forradás nélkül egyszerű, ugyanúgy színigazság és ősszeretet, mint az Atya. Ezért szerelmes Fia az Atyának, akiben neki kedve telt. Az Újszövetségben az Úristen a bukott embert a teremtmény szolgai sorsából újra fiává fogadta : «Nem vettétek ugyanis a szolgaság lelkét, hogy ismét csak féljetek, hanem vettétek a gyermekkéfogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk : Abba. (Atyánk !). Maga a Lélek tesz lelkűnkkel együtt bizonyságot, hogy az Istennek a fiai vagyunk.»1 Ha egyszer a fogadott gyermekség lényegéhez tartozik, hogy a gyermekké fogadott vállalja a hasonlóválevés erkölcsi feladatát, akkor az a nagyságában elrettentő, szinte megsemmisítő feladat vár az emberre, hogy hasonlóvá legyen magához az Istenhez. Alig meri az ember ezt kimondani és leírni. Pedig az újszövetségi Szentírásban kifejezetten megtalálható és többször visszatér az a gondolat, hogy az embernek tökéletesnek, szentnek kell lennie, hogy méltó legyen a fogadott gyermekséghez, továbbá hogy a célul kitűzött tökéletesség mértéke az Isten tökéletessége. Hallottátok— mondja az Üdvözítő —, hogy mondatott : Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. A mózesi törvény farizeusi magyarázatával szemben új parancsot ad : «Én pedig mondom nektek : Szeressétek ellenségeiteket ; jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért». Közvetlenül a parancshoz kapcsolja az indokolást : «hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon.» A mennyei Atya u. i. «napját fölkelti jókra és gonoszokra, s esőt ad az igazaknak és hamisaknak.»1 2 Vagyis : hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, hasonlóvá kell lennetek őhozzá ; ámde a mennyei Atya egyaránt részesíti szeretetének jótéteményeiben a jókat és a gonoszokat. Tehát nektek is szeretnetek kell ellenségeiteket és üldözőiteket is. Az Úr Krisztus ezekkel a szavakkal fejezi be beszédét : «Legyetek tehát tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.»3 Lukács evangéliumának parallel helyén ezek az Üdvözítő szavai : «Szeressétek tehát ellenségeiteket... és a Magasságbelinek fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas.»4 Szent Pál felszólítja afilippie- ket : tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, hogy kifogástalanok, tiszták, Isten feddhetetlen gyermekei legyetek («mz yévr\a&e äfjLS[mroi xal áxégaioi, réxva fîeov ä/jM/ua») a megtévedt és megzavart nemzedék közepette, akik között fényeskedtek, mint csillagok a világűrben.5 Tehát a filippiek tegyék meg a jót zúgolódás és habozás nélkül A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 201 1 Róm. 8, 15—16. 2 Máté 6, 43—45. 3 Máté 6, 48. 1 Luk. 6, 35—36. 5 Filip. 2, 15.
