Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
166 SZABÓ VENDEL alábbiakban nem a saját egyéni törvényértelmezésünket fogjuk előadni, hanem részben a lelkipásztorok által elhanyagolt, sőt alig ismert Catechismus Romanus vagy Tridentinus tanítását, másrészt pedig a hivatalosan approbált moralisták és egyházjogászok álláspontját. Vezérfonalul két kiváló moralista könyvét vesszük ; az egyik Dom. Palmieri, S. J. Opus theologicum morale, ed. III. — a 7 kötetes monumentális munkából különösen a 2. kötetet —, a másik pedig Jan. Bucceroni, S. J. Institutiones theologiae moralis, ed. V. — az 1. kötetet. — Mindkettő a közelmúltban a római Gregoriana-egyttem neves professzora volt, Bucceroni ugyanott három évtizeden át a morálist tanította. Leginkább azonban azért választjuk ki épen ezt a kettőt a sok kiváló moralista közül, mert mindkettő a római s. Paenitentiaria teológusa is volt és így a díszes állásuk magasságából adódó helyzeti energia önmagában is megkülönböztetett súlyt kölcsönöz tanításuknak.1 II. A külsőségekben is megnyilvánuló istentiszteletnek — kultusz — alapja és kötelezettsége a természetjogban keresendő, mert az egyén és a közösség természetjogon kötelezve vannak az Úr iránt való hódolat külső kifejezésére is. A külső hódolatnyilvánítás közelebbi módját azonban a természetjog nem határozza meg. Az Isten által adott mózesi törvényhozás pozitív parancsba öltöztette és közelebbről is meghatározta a zsidókultusz módját, amelynek alapvető parancsa : «Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteljed . . . semmiféle munkát se végezz azon«. — Ex. 20. 8—10. — A parancs emlékeztette a zsidó népet a teremtés művének isteni jellegére, ébrentartotta bennük Isten legfőbb domíniumának elismerését, nemkülönben az egyiptomi szabadulás nyomán támadt új kötelezettséget : «Emlékezzél meg arról, hogy magad is szolga voltál Egyiptomban és az Ür, a te Istened hozott ki téged onnan erős kézzel és kinyújtott karral: azért parancsolta neked, hogy tartsd meg a szombat napját. — Deut. 5. 15. A szombati kultusz központi gondolata a munkaszünet volt, ami kitűnik abból, hogy annak megszegésével járt a halálbüntetés. — Ex. 35. 2. és Num. 16. 32—36. — Ámbár a szombatnak megvoltak a maga sajátos pozitív kultusz1 Különösen Palmieri volt a századforduló teológiai irodalmának egyik büszkesége és legkiválóbb polihisztora, aki mint filozófus, dogmatikus, moralista, biblikus és egyházjogász egyaránt kitűnt, nem is szólván a maga nemében páratlan 3 kötetes Dan/e-kommentárról. f 1909. A legszebb emléket X. Pius pápa állította neki a jezsuita-rendhez intézett részvétnyilatkozatában : «Valóban, ha ti fájlaljátok e nagy férfiú halálát, nem kevésbbé tölt el Bennünket is és a katolikus Egyházat a fájdalom érzete. Ámbár az általa kiadott munkák is kiválóak — doctissima —, mégis sokkal értékesebb az, amit a s. Paenitentiariá- ban és más kongregációkban leadott votumaiban ránk hagyott. Ezen votumok olyanok voltak és annyi bölcsességgel szerkesztvék, hogy Palmieri a legnehezebb kérdéseket kevés szóval, minden felesleges tudálékosság mellőzésével világosan terjeszti elő és bölcsen megoldja». — Necrolog. 7. —Palmieri 15 évi közreműködése, votumaiban és a nagy morális könyvében kifejtett elvek irányadókká váltak mainapiglan a s. Paenitentiaria praxisában.
