Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
164 IVÁNKA ENDRE Ebben az egész gondolatkörben keresztény transpozicióban továbbél a görög filozófiának, főleg a neoplatonizmusnak az az igyekezete, hogy a világnak az Istenből való eredését mint fokozatos szellemi mozzanatoknak az Isten végtelen lényegéből való kibontakozását értse meg és ezeket a mozzanatokat viszont lépcsőfokoknak tekintse, melyeken az ember az önmagában megfoghatatlan Isten megismeréséhez emelkedhetik azért, mert minden fokozat a felette álló, magasabb fokozatnak az alacsonyabb szférában való megnyilatkozása és kifejezése — «képe*. A szerzőnek a keleti Szentháromságtannal kapcsolatosan tett hivatkozása a neoplatonikus rendszerre (88.) jellemző módon világítja meg az itt rejlő veszélyt. A görög szellemi élet történetének ismerője, aki tudja, hogy ezeknek a gondolatoknak a keresztény tanításba való beszüremlése milyen nagy szerepet játszik azokban a krízisekben, melyeken a spekulatív keresztény teológia a III. és a IV. században átment, szükségszerűen úgy érzi, hogy a szerző nem eléggé emelt óvást ezek ellen a veszélyek ellen, melyekre itt rámutattunk. Bár «teológiailag biztosnak» minősíti a nyugati «pszichologikus» felfogást (64. és 66.), mégis többször utal azokra a veszélyekre, melyek ennek a felfogásnak egyoldalú alkalmazásával járnak (63/64., 77., 78., 98.) anélkül, hogy a keleti felfogásban rejlő veszélyekre is rámutatott volna. Mindamellett a Szentháromságról szóló traktatusnak értékes gazdagu- lását jelenti a keleti tanok szerves bekapcsolása, mert az ezekkel a gondolatokkal szemben való állásfoglalás, melyre késztet, új szempontokat nyújt az egész kérdés tárgyalásához, még akkor is, ha ez az állásfoglalás nem is jelent mindenütt elfogadást ; jellemző erre vonatkozólag, hogy milyen új, élénk színt kapnak ezekkel a gondolatokkal kapcsolatosan a missiones-ekről és a perichoresis-ről szóló fejezetek. A történelmi áttekintés is, melyet a szerző a mű elején ad, így szorosabb kapcsolatba kerül a szisztematikus résszel. A könyv végén egy nagyon érdekes fejezet tárgyalja a Szentháromság ikonográfiájának dogmatikáját. A Szentháromság ábrázolásának tiltott formáiról értesülünk ; a tilalom oka éppen az, hogy az ilyen ábrázolások — mint például az, mely a Szentháromságot három trónoló férfi vagy egy háromfejű férfi alakjában mutatják be — a Szentháromságot «önmagában», és nem üdvtörténeti vonatkozásában akarják ábrázolni. A szerző nézete szerint megint egy keleti az, aki e szempontból «omne tulit punctum» és leghelyesebben ábrázolta a Szentháromságot ; az orosz Rubljew 1400 körül készült ikón-ja, mely a Szentháromságot az Ábrahám előtt megjelenő három angyal alakjában ábrázolja (135/136.). Ivánka Endre. A hitélet gyakorlati kérdései köréből. Az ünnep megszentelése. Az ószövetségi sabbat-törvény kultuszjelentősége és a törvény keresztény alkalmazásának módja közismert ugyan, néhány kérdésével mégis akarunk foglalkozni. A közismertség sokszor a felületes szemlélet veszedelmét
