Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
158 PATAKY ARNOLD Hermeneutica-jában, hogy az újszövetségi szentírás szókincsének hatodrésze (392 főnév, 171 melléknév és határozószó, 319 ige) nem fordul elő a görög klasszikus íróknál, bár e szavakat túlnyomó részben régi, klasszikus szavakból képezték .1 Azonban amióta Egyiptom homokja egymásután napvilágra bocsátotta a Kr. e. 111.—Kr. u. II. századból eredő papiruszokat, amelyek az akkori életnek szinte minden mozzanatába betekintést nyújtanak, világossá lett, hogy az Újszövetség szókincse teljesen megegyezik az ókori újabb görög íróknak és a görög papiruszoknak a nyelvével. A hajdan hapax Iegome- nonnak gondolt szavak legnagyobb része szintén előfordul ezekben az emlékekben, úgyhogy ma már csak körülbelül ötven olyan szót találunk az újszövetségi bibliában, amely az ókori újabb görög íróknál és a papiruszokban eddig- elé ismeretlen ; ez az egész Újszövetség szókincsének nem egészen egy százalékát teszi ki. Az Újszövetségnek egyes könyvei, nevezetesen a harmadik evangélium, az Apostolok Cselekedetei és Szent Pálnak egyes levelei, pl. a Rómaiakhoz írt levél, a Korintusiakhoz írt mindkét levél, nyelvezet szempontjából a Koiné legjobb íróinak a nyelvével vetekednek ; a Zsidókhoz írt levél nyelvezete különösen választékos. Szent Lukács — főleg az Apostolok Cseleketeteiben, ahol őt nem kötötte meg a szinoptikus hagyomány — sok helyen szinte a klasszikus mintákat követi. Az Újszövetség íróinak hebra- izmusait egyrészt a tőlük állandóan használt Hetvenes görög fordítás hatása magyarázza meg, másrészt éppen a papiruszok mutatták meg, hogy akárhány olyan kifejezés, amelyet régebben hebraizmusnak vagy általában szemitizmusnak gondoltak, a Koiné szókincséhez tartozott. Különben is az Újszövetség írói Szent Lukács kivételével a zsidó nép fiai közül kerültek ki. Nem lehetetlen az sem, hogy ezek az állítólagos szemitizmusok az alexandriai zsidók révén kerültek bele a görög köznyelvbe és terjedtek el másfelé is. Hiszen görögül beszélő zsidókkal Kisázsia, Görögország és Itália minden nagyobb városában találkozunk az apostoli korban . .. 2. -— Az újszövetségi szövegkritika terére tartozó újabb felfedezések az újszövetségi szentiratok épségét és a szent szöveg változatlanságát napnál fényesebben igazolták, éppen abban az időben, amikor a különböző racionalista kritikusok és legújabban a formatörténeti iskola hívei az evangéliumoknak sokszoros átdolgozásairól oly sokat beszélnek. Az 1931-ben A. Chester Beatty által Egyiptomban felfedezett tizenkét papirusz-kódex, amelyről a Teológia hasábjain az egyes kódexek kiadása után gyakran beszéltünk,“ a II. keresztény század második feléből és a III. század elejéről, tehát az alexandriai katechetikai iskola virágzásának a korából való. Mint olvasóink előtt ismeretes, az újszövetségi kódexek töredékei kiterjednek a négy evangéliumnak és az Apostolok Cselekedeteinek különböző fejezeteire, Szent Pál leveleinek mintegy 50%-nyi terjedelmére és a Jelenések könyvének körülbelül 1 2 1 80. 1. 2 1934. (I.) 88—89. 294—302. — 1935. (II.) 1—4. — 1936. (III.) 72— 74. — 1937. (IV.) 173—174.
