Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
Szemle Az újszövetségi szentirástudománynak néhány időszerű problémája. Idestova ötven esztendeje annak, hogy Harnack Adolf berlini professzor, az őskeresztény irodalomnak legnagyobb kutatója az újabbkori racionalizmus táborában, kimondotta híressé lett szavát : «Wir sind in der Kritik der Quellen des ältesten Christentums ohne Frage in einer rückläufigen Bewegung zur Tradition».1 Azok a kutatások, amelyeket az újszövetségi szentírástudomány művelői az azóta eltelt félszázadban folytattak, igazolták Harnack professzornak idézett szavát. Az újszövetségi szentírástudomány azóta is számos problémát vetett fel, újabb meg újabb szempontokat láttak meg e problémák kibogozásában, de maradandó, tudományos értékre csak azok a megoldások tarthatnak számot, amelyek belekapcsolódnak az őskeresztény történelmi hagyomány talajába. Minden egyéb megoldási kísérlet csődöt mondott... Az újszövetségi szentírástudomány újabb problémái philologiai, szöveg- kritikai és exegetikai meg történelmi téren mozognak. 1. — A philologiai kutatások az újszövetségi szentiratok nyelvére vonatkoznak. Még nem is olyan régen az volt a tudományos világ felfogása, hogy a macedón Nagy Sándor és a Diadochok kora óta kialakult görög nyelvnek két főformája : a dialectus communis (íj Koiv?j vagy rj 'EAAtjvixr/ ôiMexroç) és az ennél kevésbbé választékos dialectus vulgaris közül az újszövetségi szentiratok az utóbbi nyelvjárásnak a termékei ; azt hitték, hogy az Újszövetség szerzői ennek Alexandriában beszélt, számos hebraizmussal telített formájában írtak. Ezt a nyelvjárást, mely a görögül beszélő zsidóságnak a mindennapi nyelve volt, dialectus Heltenistica néven ismerték a régibb nyelvészek.* Újabban azonban egyre többen csatlakoznak Deissmann állításához, hogy az újszövetségi szentiratok nyelve nem magában álló zsidós görög dialektus, hanem a papiruszok tanúsága szerint az az egyetemes görög nyelv, amely a Kr. u. I. században az irodalomnak és a mindennapi érintkezésnek a nyelve volt a görögül beszélő világban. Székely még azt mondhatta előbb idézett 1 Geschichte der altchristlichen Literatur bis Eusebius. Leipzig, I. 1893. — X. lap. 1 Dr. Stephanus Székely, Hermeneutica biblica generalis. Friburgi Bris- goviae, 1902. 60. sk. 1.
